Akiknél a két gyerkőc között 2 és fél év van (kb), milyen pozitívumokról és negatívumokról tudtok írni, a kis korkülönbség miatt?

2 év 2 hó van az enyémek között. most 3,5 a nagy, most kezdenek együtt eljátszani. nagyon cukik.

negatívumnak én annyit mondanék, hogy az eleje bitang nehéz volt alvás terén. a nagy nem alszik 2 éves kora óta délben, az újszülöttnek meg csönd kellene, de volt hogy emiatt egész nap nem aludt a pici - mert a nagy képtelen volt fél órát csendben lenni. sokszor mesét kellett vele nézetni míg 40 percig altattam a kicsit...ez naponta 2*40 perc mesét jelentett neki ami valljuk meg elég sok egy 2 évesnek de egyszerűen nem ment máshogy....de ez a mi sajátosságunk mármint a nem alvás, gondolom a legtöbb 2 éves azért alszik délben

2 év 8 hónap a korkülönbség. Ikrek jöttek először, utána egy kicsi, fiúk mind.

Az eleje azért volt nehéz, mert a kistesó megjelenése visszavetette a nagytesókat a szobatisztaságban. A baba sokat és sokáig szopott, s ha valaki szólt, hogy kell neki wc-zni, vagy leraktam a szopó babát, aki ettől ordított és nehéz volt utána mellre tenni és elaltatni, vagy befolyt a többieknél a pisi-kaki. Egyik sem jött ki jól...

Napközi és esti altatás is nehéz persze, mert én akkor is egyedül voltam velük, de azt találtam ki, hogy együtt és egyszerre altatom mindhármat. Átvittem a kicsit a nagyok szobájába, és ott szoptattam, közben a nagyoknak meséltem és énekeltem, míg le nem ragadt a szemük. Így persze a kicsi is szopi közben aludt el, de csinálja máshogy és másképp, akinek arra van lehetősége.

További negatívum: a nagytesók féltékenysége. Megvadultak, megdobálták a látogatókat, frusztráltak lettek, hisz még ők is nagyon kicsik voltak akkor. Azt tudtam csinálni, hogy bárki jött hozzánk, mindig igyekeztem olyan időszakban hívni, mikor a kicsi aludt, így a nagyokkal találkozott először. Valamint ha a kicsit pelenkáztam vagy szoptattam, közben mindig a nagyokhoz beszéltem, hogy ne érezzék hátrányban magukat.

Ettől függetlenül minden rendben volt, mindennel megbirkóztam. Most vannak újra nehézségek, hogy az öcsi 4 éves, a nagyok épp elmúltak 7 évesek. Ők már nagyon ügyesek sok mindenben, a kicsit pedig bántja, hogy ő meg nem tud úgy rajzolni, legózni, követeli hogy mindenki nagyfiúnak szólítsa, stb.

Napra pontosan 2,5 év van a két lányom között. A kicsi most 8,5 hónapos.

Az első pillanattól imádják egymást. A nagy roppant segítőkész, igyekszik szórakoztatni a kicsit és néha rendre is utasítja, ha "tilosba téved". A kicsi most kezd mászni, így egyre többször kell osztozkodni, de ügyesen intézik.

Az alvás annyiban volt gond, hogy amikor a nagyot haza hoztam ebéd után az oviból, a kicsi sokszor felébredt (közös szobájuk van a kezdetektől). Most kísérletezzük ki a + fél órás ébren tartást, hogy együtt aludjanak el 1 órakor.

Nem hiszem, hogy a későbbiekben gondok adódnának. Mindkettő könnyű természetű gyerek.

Nálunk is majdnem napra pontosan 2,5 év van a lányok között. A kicsi most lesz 2, a nagy 5 lesz nyáron.

Hatalmas nagy problémákról én sem tudok nyilatkozni. A nagy sosem volt féltékeny sosem bántotta a kicsit, sőt babusgatta, puszilgatta. Akkor volt már egy kis feszkó, mikor már a kicsi is elég nagy lett a játékhoz és elvette a nagy játékait. A nagy olyankor oda-odacsapott, de ezek sem voltak vészesek, a sírás nagyobb volt mint a tényleges sérelem.

Inkább a gyakorlati dolgok voltak nehézkesek, mint ugye a kicsi altatása egy hangoskodó nagytesó mellett vagy pl. ha egy nyakigfos@sból próbáltam kitakarítani a kicsit a nagyobb is tuti akkor jelenzette be fennhangon, hogy pisilni/kakálni/inni/orrot fújni stb. kell neki sürgősen.

A kicsi csüng a nagyon, hamarabb tudta az ő nevét, mint hogy anya, apa.

A másik még, hogy a kicsi sokkal hamarabb csinált mindent, mint a nagy hasonló idősen, mivel ott volt mellette egy örökösen csacsogó nagytestvér.

sokan mondják hogy nem jó ha kicsi a korkülönbség.

szerintem ez két dologtól függ: az egyik a nagy habitusa - mennyire türelmes, mennyire nyugodt stb

a másik hogy Te mennyire vagy az, tehát pl bírod e ha nulla óra alvás után még a naggyal is foglalkoznod kell másnap stb

mert nekem pl mint írtam már nem aludt a nagy, de ha aludt is volna napközben, akkor éjjel kelt volna fel tuti, szóval a 2. gyereknél jóval kevesebb alvásra számíthatsz, plusz ha pl türelmetlen nem biztos hogy tolerálja míg szoptatsz. mi egyébként 3an vagyunk tesók, 2-2 év van köztünk, anyám birka türelmű még nálam sokkal durvábban, amikor én már ki vagyok a saját gyerekeimtől, az ő hátán akkor is fát lehet vágni. na neki "való" volt a kis korkülönbség.

de pl ismerek olyan most 3-4 éves gyereket aki szó szerint sikító rohamot kap ha elveszik a játékát vagy ha az anyja nem ül mellette a földön. na neki tuti nem szülnék kis korkülönbséggel testvérkét :)

Nálunk 2,5 év a különbség és a kicsi most 4 hónapos.

A nagy imádja sose bántja. Viszont azt vettük észre, hogy ő is elkezdett sokat sírni, mert a kicsi is sír és akkor foglalkozunk vele. És ezt meg is mondta, hogy azért sír, mert a tesója is sír.

Mivel igény szerint szoptatok az se könnyű, mert akkor ő is rajtam ugrál. Ő a terhességem elejéig szopizott. Plusz a kórházban töltött napok megviselték, mert többször beszélni kell róla.

De a nagyobb nekem nagyon akaratos volt előtte is és most pluszban dackorszakát éli. De a tesót imádja és segítőkész vele kapcsolatban.