Szerintetek melyik a helyes “nevelés/támogatás” ebben a korban? Szülők ti mit tennétek?

Az nem jött oe, hogy a szülők együtt élnek e vagy nem. De mindettőp függetlenül, szülőként ameddig és amilyen mértékben tehetem, támogatom a gyerekemet. Ha ott kell lakni a suli miatt, akkor mi a jobb? Venni neki egy kis, olcsóbb lakást, akár hitelre, vagy kp-ra, mindegy, amit később, ha nem ott akar élni a gyerek el vagy ki lehet adni, vagy pedig havi mondjuk 59 ezer forintot albérletre kidobni? Mert az 3 év alatt 1,8 millió, ojé, kevesebb mint egy lakás ára, de azt a pénzt többet nem látod.

De mindegy is. Lehetőségekhez mérten maximális támogatás, elvégre nem gyereked akart születni, hanem gyereket akartál TE/TI A PÁRODDAL vállalni. Ez már válasz is.

Családban nincs olyan, hogy a "pénzkeresőnek" több szava lenne, hiába emeled ki. Főleg hogy van olyan, hogy a "pénzkereső" ért a pénzhez kevésbé és a kevésbé kereső gazdálkodása nélkül sehol se tartanának.

A család egy egység, aminek a gyerek is a része és elvárható lenne, hogy 19 éves korára tudja mi fér bele a büdzsébe,

illetve azon legyen, hogy ne a legdrágább opciót sajtolja ki a szüleiből, akkor se ha megtehetnék.

Egy egyetem államilag támogatott képzés keretében se olcsó, főleg ha más városba is kell járni hozzá.

Egyébként (a gyerekem pici, így csak a saját példámat hozhatom) annak idején anyulám egyedül nevelő szülőként tisztán világosan elmondta, hogy csak úgy támogatni, ha helyi egyetemet választok és otthon lakok.

Becsültem érte, ez is rengeteg volt.

Ha a gyerekem ide jut, akkor remélem kicsit többet adhatok, de ha lesz normális állami képzés, akkor arra terelem.

Nálad is azt mondanám, hogy ha bejutsz államira, fizetem, ha nem, jelentkezz majd újra!

Nekem 2 gyerekem van, de nem célom, hogy én bele rokkanjak abba, hogy öket felnöttként támogassam.

Vagy is erömön felett nem fogom öket támogatni, mert nekem is van életem.

De ezt amit leírtál még több tényezö befolyásolja. Ha a gyerek nagyon jó tanuló volt és a gimnáziumot minimum 4,5-s átlaggal fejezte be, akkor elképzelhetö, hogy akár hitelt is felvegyek a gyerekemért, föleg ha hozzá van egy nagy adag amgició, hogy mi akar lenni az életben.

De azért nem közdenék, hogy hátha lesz belöle valami.

Az egyetemi szakmák nem jelentenek túl sokat ha nincsen mellé ambició, és a gyerek nem élte bele magát az adott szakba...

Viszont támogatnám esetleg más szakma szerzésben, gyakorlati helyben stb...

Nálunk a családban több magas keresetü(500.000Ft felett) ember van akinek egyáltalán nincsen egyetemi végzettsége. Szakmát tanult és abban ment magasra, mert az érdekelte és abban jó volt.

A másik amiben támogatnám a külföldi tanulás. Èn is áltam külföldön a gimnázium után és aztán ott is tanultam, ami egy teljesen más helyzet mint Mo-n...

Elég nagy kibszásnak tartom, hogy a gyerek kikérte a szülei véleményét, együtt döntöttek a dologról, a szülők megbeszélték az anyagi dolgokat, aztán 2 hónappal a jelentkezés után az egyik kitalálja, hogy hát ez mégse fér bele. Mivel azt nem írta a kérdező, hogy jelentős változás történt anyagiak terén (munkahely vesztes vagy betegség miatti bevétel kiesés pl) ezért nem értem a viszakozast a szülő részéről. Vagy csak most esett le, hogy elmarad a családi pótlék? Előbb kellett volna ezen elgondolkodni, nem akkor, amikor már be van adva a jelentkezés.

A kérdésre válaszolva, ha látnám, hogy a gyerekem jól tanul, szorgalmas, egyetemre akar menni és még támogatni is tudom, mert belefér anyagilag, felköpnék és alá állnék, ha nem tenném meg. Nem nehezíteném meg a gyerekem dolgát csak azért, mert a szomszéd Julcsa is megcsinálta, és lehetséges.

Albérlet helyett lehet menni kollégiumba is, az olcsóbb, sok helyen menza is van.

Ha már beleszólok a gyerekem iskolaválasztásába, előre mérlegelem az anyagi következményeit, és ezzel együtt vállalom.

Gyerekként viszont fontosnak tartanám, hogy állami helyre jussak be, és egyetem mellett dolgoznék. Vannak 4-6 órás munkák egyetemistáknak.