Ti nem vagytok irigyek azokra, akiknek a gyerekvállalás után soha többé vagy sok ideig nem kell dolgoznia?

"Megelégedni azzal, ami van, nem sajnálni, ami nincs." Kb ezen az elven érdemes.

Nem mondom, hogy nem voltak irigykedős gondolataim soha, de én nem tudnék munkanélküliként otthon ülni bevallom őszintén.

"Nem mondom, hogy nem voltak irigykedős gondolataim soha, de én nem tudnék munkanélküliként otthon ülni bevallom őszintén."

Szerintem több gyerekkel otthon lenni, nem "munkanélküliség" otthon ülve de mindegy.

Ez az "irigység" nem csak gyereknevelés téren van. Alapból nem elfogadottak az emberek azokkal az emberekkel szemben akik évekig otthon vannak gyerek nélkül sem, nem hogy gyerekkel.

Ezekkel az emberekkel szemben engem nem érdekel ki van otthon és ki nem. Nem egyformák az emberek, az egzisztenciájuk sem, a családi hátterük sem. Ilyen az élet.

A legkönnyebb a családi háttérre fogni a legkönnyebb amúgy. Mindenki előtt ott a lehetőség egy jobb életre.

Irigy vagyok bevallom. :D

Pedig 3 évig itthon vagyok a gyerekkel. De tesója nem lesz anyagi okok miatt. Nagyon sokat tettunk érte, hogy a fiam megszülethessen, mert 0 a csaladi hátterünk. De büszkék vagyunk arra is, hogy idáig eljutottunk!

Szóval irigy vagyok, de annyira nem hogy nekik rosszat akarjak, vagy hogy mondjam h bezzeg nekik... stb. Csak egy kissé fáj belülről, hogy bár mindent megtettünk, és egyrészt sikerült megvalósítani az álmunk, hogy lett egy kicsi lakás és egy egészséges gyerek, de nem lehet több. Se anyagi(ez a legfontosabb), se egészségügyi okból és életkorból adódóan sem lenne szerencsés..

Nem, eszem ágában sincs :)

Ha belegondolok, hogy otthon kellene ülnöm, ellátni a cselédmunkát egyedül, miközben mindneki karriert épít, munkahelyen van meg iskolában, hát lever a víz ...

A magam részéről nem anyagiak miatt dolgozom, hanem mert szeretem, mert nem azért tanultam, hogy a pogácsa legyen a legnagyobb szellemi elfoglaltság az életemben, miközben a gyerekek intézményben ülnek. Nem bírnék háziasszony lenni.

Idő pedig van mindenre, mert a háztartás kettőnké, amit nem akarunk elvégezni, azt kiszervezzük, a gyerekek szintén kettőnk feladata és öröme.

Most komolyan, életed hátralévő részében ülni otthon, míg a gyereked iskolás, gimis, egyetemista lesz meg saját lábra áll, te meg csak porszívózol meg főzöl? Ennyi elég lenne? Folyamatosan kiszolgálni másokat, a férjednek már nem lennél szellemi társa, mert semmilyen egyéb inger nem ér...

Évtizedeken át?

És ha elváltok?

És ha valami baja lesz?

Miből élnétek meg?

Irigy?

Örülök, hogy nem kell éjszaka fenn lenni és nincs a seggemben egy (ordító) gyerek állandóan.

Inkább dolgozok napi 8 órában, mint gyereket pesztráljak napi 24-ben...

"barátnőim 3 éve otthon"

3 év nem nagy idő. Arra nincs mit irigykedni, kis előre tervezéssel bárki megengedheti magának, ha akarja.

Azok is "megengedik" maguknak, akik egyáltalán nem tehetnék, mert eleve csak segélyre szültek.

Ne irigykedj, hanem tegyél azért, hogy úgy élj, ahogy szeretnél.

Ha nagyobb családot akarsz, akkor vagy elóre megdolgozol érte, vagy lejjebb adsz az anyagi igényeidből.