Gáz, hogy én élvezem és pozitívan élem meg az egyedülálló anyaságomat?

4: akkor igaz, ha pozitív apaképet nyújt. Egy agresszív, lelki bántalmazó, diktátor apánàl az is jobb, ha nincs képben senki.

Azt pedig ritkán lehet kiválogatni, hogy a tanár vagy edző milyen nemű legyen.

Nagypapa sem mindenhol van, sajnos van, amikor már nem èl, vagy a fenti "apatipus", és jobb ha nincs a gyerek közelében.

Ezért, hogy legyen apaminta, hatalmas hiba belekezdeni egy pàrkapcsolatba, amíg nincs rá készen az ember.

Első voltam.

Ha most önigazolást vársz - és nagyon úgy tűnik - akkor mégsem vagy annyira elégedett ezzel a helyzettel. Nem értem, miért lenne gáz? És ha mégis az lenne, akkor téged miért érdekel, miközben állítólag hú de nagyon boldog vagy így? Szerintem meg csak megerősítést vársz, hogy ez milyen klassz és lehet így is boldog lenni (holott nyilván nem azért éltél egy 10 éves kapcsolatban és nem azért vállaltál gyereket, mert olyan jól érzed magad egyedülállóként).

Egyébként örülnél, ha olyan férfi lenne a nyakadon, aki nem mozgás sérült értelmi fogyatékos, mint az átlag magyar, vannak ám igazi férfiak is, akik úgy viselkednek, mintha lenne közük a saját gyerekükhöz és otthonukhoz, vagyis ha úgy érzik kosz van, akkor nem szakad le a végtagjuk egy kis porszívózástól sőt, még a saját gyerekeiket is tisztába tudják tenni, vagy akár még saját magukat kiszolgálni vacsorával.

Azért mártírkodni sem kell, ráadásul komoly meggondolatlanságra utal a tény, hogy te így jellemezted a férfiakat, melyből logikusan következik, hogy gyermeked apja is ilyen, ez 5 éve még nem volt gond, olyannyira nem, hogy gyereket is szültél neki, de most bezzeg mennyire nem hiányzik egy ilyen. Most akkor te mit is szeretnél?

Azért a friss akkori sebek így 5 év távlatából már nyilván rég beforrtak.

Ez tök természetes hogy 5 év alatt sikerült elfeledni a sérelmeket.

Nincs is benne semmi érdekes.

Más is így van vele.

Ha friss lenne aligha áradoznál itt hogy milyen kis happy életét sikerült kialakítanod.. Ezt te is tudod.