Akiknek 1 gyerekre is épphogy van energiájuk, és vállaltak mégis másodikat, milyenek a hétköznapok kettővel?

Többemberes, non-stop bőgős, hasfájós, extra érzékeny volt az első lányom. Mégis vállaltam a tesóját. Miben reménykedtem? Hát, hogy kétszer nem üt be a mennykő :)

Szerencsére egy igazi tündérbogyó született, kevesebb sírásigénnyel...

Most várom a harmadik babát. Jöhet bármilyen :)

Nálunk a férjem akart másodikat.

Az első szülésnél majdnem meghaltam, így elvetettem az ötletet.

Végül terhes lettem a másodikkal, aki négy éves(a nagy 8)

Két éve egyedül nevelem őket (ex rájött hogy nem olyan jó buli a két gyerek, és aktívabbnak kell lennie, bánatában beleesett néhány punciba, és egy kis meglepi fertőzést is hazahozott)

Szívás.

Két teljesen különböző habitusú lányom van, akik csak néha nem veszekednek.

Imádom őket, és igyekszem. Minden nap.

És alkalmazkodom. Most érzem már a visszajelzéseket, hogy ők is próbálnak hozzám és egymáshoz:

A nagylány egy pacsirta. 5körül ébred minden nap, kimegy a konyhára, összedob egy szendót, aztán halkan mesét néz. Nem kelti fel a húgát, pláne nem engem! :D

A kicsi meg bagoly. Este 10-11közt alszik el, már nem mászkál, nem fosztja ki a hűtő rejtett ruditartalékait, piszkálja a tesóját, hanem fekszik, nézi az altatós youtubeot, esetleg a macijával diskurál.

Alakulunk.