Számomra undorító. Velem van a baj?

Én is annak találtam és feltett szándékom volt nem szoptatni mert még a gondolattól is kivoltam. 7 hónapos, még sosem kapott tápszert. Az első pillanattól ahogy a kezembe adták azt a kis törékeny védtelen gyereket aki egyből próbált a cicihez menni annyira meghatódtam, hogy azóta is szoptatok (meg persze már dübörög a hozzátáplálás). 😅

Egyébként van gyógyszer ami elapasztja a tejet és tápszerrel is tudod etetni a babát.

azt el tudom fogadni hogy valamiėrt taszit a gondolat is hogy szoptatsz, de mi az ami miatt undorítónak tartod..??

az elejėn valoban nem feltėtlen kellemes, de ez sokszor amiatt van mert rosszul van mellretėve. ėn a 2.babával hamar túl lendültem a nehėzsėgeken.

Azzal kezdem, hogy mindkét gyerekemet 2 éved korukig szoptattam. Az első előtt még nem gondoltam különösebben semmit a szoptatásról, csak azt, hogy ez jó a babának, biztos én is fogok. Amikor megszületett, már természetesnek tűnt. A második év végefelé már a hátam közepére nem kívántam, abba is hagytuk.

Ezek után, lehet, hogy furcsa, de már szinte másnaptól úgy gondoltam arra, hogy egy baba megint a szájába vegye a mellemet, mint valami elképzelhetetlenül abszurd dologra, jelzem, nem voltak soha fájdalmasak a szoptatások, nem volt mellgyulladásom sem, egyszerűen csak ennyit számított nálam, hogy az agyam szoptatós üzemmódban volt-e vagy sem.

Megszületett a második, és ott is azonnal természetes lett, hogy szoptatom, és szintén kb. két év múlva lett belőle nagyon elegem, akkor szintén abbahagytuk.

Most várom a harmadikat, és mondanom sem kell, nem szívesen gondolok rá, hogy megint szoptatni fogok. De tudom, hogy fogok, nem azért, mert "kell", hanem mert szülés után azonnal átvált az agyam, és akkor már nem kérdés, hogy csinálom-e, nálam így működik.

Egyébként sem undort, sem földöntúli örömöt nem okozott nálam soha, a testközelséget, bőrillatot és intimitást nem csak így lehet biztosítani, én nem erőltetném, ha nagyon nem akaródzna a dolog, viszont nem is határoznék el semmit előre, úgy, hogy igazából még csak nagyon halvány sejtései vannak az embernek szülés előtt a majdani érzéseiről.

Van egy ismerősöm, aki eleve a terhesség gondolatától van roaszul, azt mondja ő nem bírná elviselni, hogy valami mozogjon a hasában.Még a hideg is rázza ha rágondol.

Szerintem pszichés dolog ez, én megpróbálkoznék a helyedben egy pszichológussal, már csak azért is, hogy rájöjjek az okára.

Fejni is lehet a tejet, tápszert is lehet adni a babának.

Van akinek eleve nincs teje, van aki esetleg gyógyszer miatt nem szoptathat, nekik is felnőnek a gyerekeik.

De igen, veled van baj, én pszichológushoz mennék a helyedben.

Nincs veled baj.

Én sem vagyok oda érte, ezért ha lesz tejem, akkor fejni fogom neki, mert az anyatej fontos. A nagyot is így etettem, és igenis szoros volt a kapcsolatom, sőt most is az a fiammal, szoval nem a szoptatás hozza meg a szoros kapcsolatot.

(Le lehet pontozni nyugodtan)