Eltartani: IGEN! Nevelni: NEM!?

Az ilyen a párját is üti ha vmi máshogy van---- Saját tapasztalat.

40N

Borzalmasan félreértetek valamit és ijesztő hogy rettegtek a saját gyereketektől. A fegyelmezés nem azt jelenti, hogy neked fogytak el az érveid és erőből zárd le a vitát tekintély alapon, mint a körmösök és a naplóval fejbecseszések korában.

Ha a kétévesed nyúl a konnektor felé, akkor egyrészt nincs időd arra, hogy elmagyarázd neki, hogy "kisfiam, ott a falban az áram lakik, az erősségét amperben mérjük és ha a szívecskéden 50 miliamperocskányi áramocska megy keresztül, akkor megdöglesz és anyu szomorú lesz", másrészt nem is biztos, hogy megértené. Neked szülőként az a dolgod, hogy a közvetlen veszélytől megvédd a gyereket és kiiktasd az ezt előidéző viselkedés mintákat, kizökkentsd az adott cselekvésből. Ezt kis korban hatékonyan vagy egy majomketreccel vagy az ez irányban történő kondicionálással oldhatod meg sajnos, mondjuk rácsapsz a pici kezére (nem erőből, csak hirtelen, hogy meglepődjön, a figyelme azonnal rád irányuljon és arra amit mondasz neki) "nem szabad odanyúlni". Tudom, bele raktad a gyerekbiztos dugaszt, de nem lesz mindig ott és máshol is van konnektor ahol megfordultok vele, az pedig nincs levédve. Jobb, ha a gyerek alapból nem nyúlkál a konnektorhoz, míg nem lesz elég gógyija hozzá, hogy megértse mit mesélsz neki Amper bácsiról. Igen, a gyerek sírni fog, mert megijed. Igen, a gyereket te ijesztetted meg. Igen, nyomós okod van arra, hogy megijeszd a gyereked adott esetben és nem, nem válsz ettől a szemében szörnyeteggé és nem, ez nem oktalan erőszak. Ez csak egy példa, de nincs időd a becsapódási energiáról beszélni vagy a féktávról és, hogy miért nézünk körül, mielőtt átmegyünk az úttesten, mert épp kirántja a kezedből a kicsi kezét a legváratlanabb pillanatban és menne át az út túloldalára megnézni az ott magát illegető pillangót. A gravitációról sincs időd kiselőadást tartani, ha megindul ugyan úgy a meredély felé, ahogy a teste és a víz fajsúlya közötti különbözet okozta esetleges fulladásról sem. Ahogy az értelme fejlődik, a feltételeket és kivételeket úgy elmagyarázhatod neki és adhatsz neki nagyobb mozgásteret, de enélkül rohadt veszélyes a dolog. Aki akar, asszisztáljon nyugodtan mindenkori gyermeke öngyilkossági kísérleteihez pozitív megerősítésekkel, gügyögjön neki bátran, aztán majd tapsikoljon, ha tini korában megáll a szíve, mert ugrott egy fejest, kivasalja egy jól irányzott ifa, péppé verik az iskolában/szórakozóhelyen, mert neveletlen és nagypofájú vagy felcsinálja az első jöttment/et, mert hadd hallgasson a szívére a gyerek, meg éljen csak a mának, tök mindegy, elkaparják vagy bővül a család, mikor szórakozzon az ember, ha nem fiatalon....

32/f

orzalmasan félreértetek valamit és ijesztő hogy rettegtek a saját gyereketektől.

Az nem rettegés ha a maholnap felnőtt gyereknek jogot adok önnálóan dönteni iskolát párt választani. Ma már szerencsére nők dolgozhatnak,pasik 90% betiltaná,vajon miért :) de még igy is sok nő kerül ilyen függő viszonyba.. 32f te is majd iskolát férjet választasz a lányodnak? Nekem is probált apám,én nem fogok a gyerekemnek... Ma már az értelmes nők nem hagyják,én se hagytam h apám döntse el kihez mehetek hozzá.

36N

A maholnap felnőtt gyerekem mire maholnap felnőtt lesz, tudni fogja, hogy mi kell majd ahhoz, hogy életben maradjon és megálljon a maga lábán, mikor itt lesz a maholnap, ami pedig az a nap, mikor én, mint szülő leveszem róla a kezem. Nagyon világos lesz számára, hogy a tetteiért ő lesz a felelős, így bármit tesz, ő fog belőle kikecmeregni egyedül vagy az útmutatásom nyomán kérésre, közvetlenül beavatkozni krízishelyzeteket leszámítva kéretlenül nem fogok. Ez áll, amennyiben önhibáján kívül kerül ilyen helyzetbe/helyzetekbe. Amennyiben felnőtt létére gyerekként kíván viselkedni és a szülei f*át verni a csalánba, az esetben ez nem lesz a keze ügyében. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném a gyerekem, csupán annyit tesz, hogy a gyerekem gyermekként kezelésére a továbbiakban nem vagyok hajlandó, mivel felnőtt. Igazából csak ennyi.

32/f

Én is 100%-ot kaptam mindenben, ennek köszönhetően életveszélybe soha az életbe nem keveredtem. Pár krízishelyzetem volt ugyan a szüleim halála után (20 voltam), de azokat sikeresen át tudtam vészelni a közreműködésük nélkül, mivel tőlük biztos alapot kaptam, megfelelően felkészítettek. Legalábbis én személy szerint ennek tulajdonítom, hogy mostanra gond egy szál se és egyben vagyok.

32/f

Pont ahogy írod. Eltartani igen, nevelni nem. Nálunk így van. Semmi baja a páromnak ezzel. Persze figyelek is rá, hogy a gyerek ne legyen tiszteletlen vele. De azt, hogy mikor hova mibe miért, azt én döntöm el és a gyerek apja.

Nálam a verés kizárt, tehát ha ilyen előfordulna az szakító ok.

A pénz... Mikor összejöttünk nekem egyedül több bevételem volt mint neki. Tehát ha azt vesszük a közös kassza neki jobban jött mint nekem. Most gyeden vagyok a közös gyerkőccel, így jóval kevesebb a pénz amit kapok. De ez 2-3 év, aztán újra helyreáll az egyensúly.

Mozaikcsaládban nem könnyű élni. A feleknek le kell fektetni a szabályokat.

Ha anyuka úgy dönt a férfi nevelhet az oké, de ha a férfi a pénzre hivatkozva veri a mellét az gusztustalan.

Megállapodás kérdése az egész.