Két hónapja szültem. Kettős érzésem van, mert egyrészt imádom a fiam, imádok vele lenni, és ha alszik már hiányzik, másrészt pedig sajnálom, hogy az eddigi életem (egy időre) véget ért. Irigylem a férjem, hogy reggel elmegy, Délután hazajön aztán pihi van. Én meg 0-24 órás ügyeletben vagyok. Persze ő is foglalkozik a fiúnkkal, de ha sír én megyek oda hozzá meg nyilván nálam van el jobban. Alváaidőben főzök, takarítok aztán ha marad idő pihenek én is. Most, hogy már gügyög, elnézelődik látom, hogy van értelme annak amit csinálok, élvezem is. Nálatok mikor jött el ez a pillanat?
Nálunk ha hazajön, nekem van pihi. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy veled legyen el jobban. Ezzel csak a saját dolgod nehezíted.
2019. febr. 22. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
2/17 anonim válasza:
3 éves a nagy és egyre nehezebb... én is várom a pillanatot, amikor élvezni fogom a mindennapokat... :'DDD
2019. febr. 22. 14:41
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 anonim válasza:
Már a terhesség alatt tudatosult, hogy ez így lesz ahogy leírtad így az első perctől élvezem. Pont olyan volt mint amire számítottam. Itthon van időm egy csomó mindenre, lett új hobbim is. Két hónapossal még amúgy is könnyű, semmit nem csinál, annál kisebb meg főleg semmit nem csinál. A 9 hónapos már nehezebb eset: egésznap futok utána, szepa van, mindent a 10 kg-s gyerekkel a kezemben csinálok a főzéstől a sminkelésig.
2019. febr. 22. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
4/17 anonim válasza:
Hú nem tudom mikor lett jobb, de azt igen, hogy 3 èves koràig tartott csak, onnantól pokol az egész
2019. febr. 22. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
Én akkor kezdtem élvezni az anyaságot, amikor a fiam 1.5 év körüli volt. Ekkor már biztonsággal szaladgált egyedül is, már csak 1-2-szer ébredt éjszaka, de akkor is gyorsan visszaaludt, evett már mindent, nem kellett folyton figyelni, hogy mit szabad, mit nem. Igazán könnyű két éves kora után lett, ekkor kezdte teljesen ataludni az éjszakákat, én meg visszamentem dolgozni és végre úgy éreztem, hogy egyensúlyban van az életem. :) Ezt nagyjából fél évig élvezettem, mert megszületett a második fiam, most lesz 4 hetes. Egyelőre annak is tudok örülni, ha 5-6 órát tudok aludni három részletben. :) De legalább tudom, hogy egyszer ennek vége lesz.
2019. febr. 22. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Egyetértek az #1 Valaszolóval. A fiam pont annyi idős mint a tiéd, és édes mindegy apa vagy én megyek oda hozzá ha baja van. Az ő mellkasán is baromi jókat alszik, meg az enyémen is. És bizony ha apa hazaér akkor neki sincs pihi. Én viszont háttérbe léphetek, az már nekem máris pihenés.
Jó az tény, hogy sajnos nálunk már nincs szopi. Így nyilván ha szerencsés vagy és van bőven tej akkor az összes etetés a tiéd. De azon felül is apuka baromi sokat segíthetne neked!
2019. febr. 22. 14:47
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 anonim válasza:
#3 akkor te nagyon szerencsés vagy, az én fiam mellett nem lett volna új hobbid mikor 2 hónapos volt.. 😆
Nálunk úgy egyre jobb ahogy egyre idősebb. Az első kb 2 hónap maga volt a pokol olyan durván hasfajós volt. Alig aludt, folyton sírt, mintha nyúznák, annyira fájt a hasa. Szörnyű volt hogy nem tudok rajta segíteni, semmilyen csodaszer nem használt. 2 órát sem hagyott egyben aludni. Iszonyú nehéz volt, de ahogy elkezdte kinőni ezt a hasfájást egyre jobb lett! 😊
2019. febr. 22. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 A kérdező kommentje:
Ez változó úgy látom. Igen, valaki megfogalmazta az egyensúlyt. Az hiányzik egyenlőre. Suliba járok, lassan óráim is lesznek, addig apa lesz vele. Abban.bízok, hogy bár ott is teljesíteni kell, kicsit kikapcsolhatok én is, férjem meg rájön, hogy nem is olyan egyszerű egy kisbabával.
2019. febr. 22. 15:13
9/17 anonim válasza:
Én teljesen "le tudom passzolni" a picit, ha apa hazaér, olyankor ő a sztár, én el vagyok felejtve :D 5 hónapos egyébként, de a kezdetektől így van. Neked 0-24-es műszakod van, a férjednek meg max 8-10 óra, egy kicsit legyen már empatikusabb, hogy tehermentesít valamennyire. Igenis menjen ő is oda, ha sír, nem csak a te gyereked, ugyanúgy az övé is. Vagy mikor sír akkor a tiéd, ha jó baba akkor apáé? Na nemár... Olyan 6-7 hetes korától lefekvés előtt van egy bő órám, amit teljesen magamra tudok fordítani ha szeretném, bár általában együtt játszunk hárman. Az első hetek pokoliak voltak, nemalvás, szopival gond, rendszertelenség...de olyan két hónapos korától nagyon szépen beállt az életünk. Jó, ehhez kellett az is, hogy a párom sokat levesz a vállamról, holott ő dolgozik.
2019. febr. 22. 15:46
Hasznos számodra ez a válasz?
10/17 Bogus20 válasza:
Akkor amikor elkezdte átaludni az éjszakákat, azaz 2-3 hónapos korában. Előtte az álmatlanság meg a testi felépülés miatt inkább csak csináltam a dolgom mint egy robot. Nálunk is csak én foglalkozom vele, férjem meg dolgozik mint régen. Gondolj arra, hogy ez az időszak sem tart örökké. Én ha valamit nem csinálhatok a baba miatt, mindig azt mondom, hogy hát akkor majd 5-6 év múlva... A gyerekvállalást nem lehet a végtelenségig elhúzni, de szinte minden mást igen.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: