Egyedül felnevelni?

Üdv :)

Mostanában nagyon sokat gondolkodtam a jövőmet illetően.

Elméletileg megvan a jövőtervem, egy nagy ház, szép kert, saját vállakozás meg hasonló dolgok.

Jelenleg suli mellett dolgozom, hogy már most legyen némi pénzem.

Nem szeretek előre tervezni, de egy gyerek az más. Annyira szeretném, hogy legyen gyerekem, csak ez a cél lobog előttem :)

Egy csodaszép kisfiú és egy aranyos kislány :) ennyi, és már boldog is lennék.

Szerintem egy nő élete akkor teljes, amikor életet ad egy babának.

Khm... most leírnám a bökkenőt. Nem vágyom egy férjre. Igazából nagyon nem!

A környezetem ékes bizonyíték.

Apám, a testvéreim, szomszédok, barátaim!

-apám elhagyott minket, a testvéreim molesztáltak-egész nap csak ittak-kiabáltak velem és anyámmal, láttam ahogyan egyik barátom apja, félholtra verte! Szörnyű volt!

Őszintén, nem szeretném, hogy a gyerekem/gyerekeim átéljék ezt a traumát! -nem hinném, hogy megéri kockáztatni-

Annyi szeretet van bennem, csak egy kis élettel szeretném megosztani!

Félek, hogy ez nem fog menni! Valahogy bennem van egy "egyedül nem megy" érzés!

A háztartás, munka...

Ha beindul a vállalkozás, lesz időm? Persze a saját gyerekem, normális tőlem, hogy vele leszek, de munka? -hisz a pénz nem sétál be az ajtón!

A barátnőm szerint erre jó a bébiszitter, butler, de őszintén, én nem bíznám rá a gyerekemet egy idegenre, főleg a háztartást nem!

Anyám, nővérem nem képes segíteni gyereket nevelni, max pénzzel és néhány dologgal!

Annyira nehéz a döntés hozása! Mi lesz, ha rosszul döntök az apával kapcsolatban?

Egy férfi nélkül hogyan lehet gyerekem?

Annyira elveszettnek érzem magam!

Bocsánat, hogy kicsit hosszú lett, de kell a külső szemlélő véleménye!

Valamit rosszul csinálok, kezdjek egy új tervet?

Terv nélkül annyira elveszett vagyok :(

Kérlek ne írjatok sértő válaszokat :(