Van itt olyan anyuka aki csak egy gyermeket vállalt mert úgy érezte már nem bírna kettővel?

Egyet terveztünk, egyet vállaltunk. Nem is szeretnénk többet. Neki tudjuk megadni a kellő figyelmet, anyagiakat is. Nekünk ez így jó. 🙂 Nem lenne még egy gyermekre annyi időnk energiánk. Nagyon eleven nagyon ragaszkodó a kisfiunk. Semmi baj ezzel ahogy érzel, sokan vagyunk így ezzel nyugi.

Kettőt szerettünk volna, de kb 3 éves korában meggondoltuk. Segítség nélkül még egy gyereket is nehéz felnevelni, nem még kettőt. Én nem bírtam volna kettővel kis korkülönbséggel és utólag örülök, hogy volt annyi eszem. Kis korkülönbség azért lett volna, mert 34 évesen szültem az elsőt. És segítség nem volt, apukája reggeltől-estig dolgozik.

Nekem februárban született meg a kislányom és imádom,de én kb első perctől tudom,hogy nem szeretnék többet. Igaz néha eljátszom a gondolattal,mert amúgy hiányozni fog a kisbaba kor,de közben nehéz is. Plusz rájöttem,hogy szeretek aludni és lehet önző vagyok,de szeretem ha van magamra is idő. De alig várom az elkövetkező időszakot is és imádom az életemnél is jobban,de azt is várom,hogy kicsit idősebb legyen és több helyre lehessen menni vele

Jelen! ;) Kisfiam 2 éves és csak néhány napja alussza át az éjszakákat. Segítségem nulla, csak a férjemre számíthatok, de rá is csak úgy, hogy a munkarendje miatt napokig egyedül vagyok vele. Kettőt terveztünk, de mivel 33 évesen szültem, így mindenképpen kis korkülönbségre gondoltunk. Mivel tapasztalom, hogy ez milyen kemény munka és mekkora felelősség tudom nem bírnék el lelkiismeretesen kettővel és később is inkább engem terhelne ez lelkileg, szellemileg és fizikailag is. Nem bírnám. Így nyugodtabb vagyok és szerintem ez ezerszer fontosabb a gyereknek és a férjemnek is, mint egy kistestvér. Hál ég az unkokatesója 1 évvel fiatalabb és így szinte testvérekként nőhetnek fel.