Voltál már féltékeny a gyerekedre, bármi okból kifolyólag?

Ezt ugy erted ha elert valamit arra vagy a teljesitmenyere/kulsejere vagy hogyan? Higy elert valamit amit en soha?

Nem,inkabb orulok es boldogga tesz ha talpraesett,mindig arra neveltem legyen jobb es ugyesebb mint en,ne egy foldonfuto aki hajt mint az allat orulok a sikereinek es hogy sikeres abban amit csinal es van boldog elete,ez engem is boldogga tesz.

Haha, az első gondolatom nekem is ez volt, hogy max irigylem őket, amiért annyit alszanak (még), amennyit akarnak :D

Féltékeny... nem hiszem. Sok mindenből több, jobb jut nekik, mint anno nekem, többet is foglalkozom velük, mint velem az anyám, jobban kimutatom a szeretetet stb. De emiatt nem vagyok rájuk irigy, így is akartam, az a cél, hogy ezeket megkaphassák. Szebbek is nálam,de csak büszke vagyok a szép gyerekeimre, irigység nincs. Nem tudom, hogy mire lehetnék irigy, tényleg.

Voltunk strandon, én 20 perc alatt leégtem, ő egész nap meg sem

pirult.

Nyitottabb, kezdeményezőbb, többet/ jobbat kap mindenből, mint én.

Egészen más típus, sok szempontból szerencsésebb nálam, nagyritkán kiakadok, ha valamit nem értékel, vagy úgy érzi túl kevés jut neki(“nekem repülő pónim sincs”), ilyenkor irigylem és hálátlannak tartom( villamcsapasszeruen lecsap az érzés)majd beugrik, hogy nem kell hálásnak lennie, na meg az én gyerekem, nem egy azok közül, akire régen irigy voltam, tehát nem egy kategória vagyunk.

Igen. Negyedik, későn született gyerek voltam, mindig én voltam a kis Timike. Mikor megszületett a fiam féltékeny voltam a figyelemért és sok dédelgetésért. Ez csak pár napig tartott végül is helyre tettem magamban a dolgot. A második és harmadik gyerkőcnél már nem éreztem ilyet.

Az első hamar született, fel kellett nőnöm a feladathoz. Nem volt ebből gond, nem is mondtam senkinek, a fiammal való kapcsolatomra sem hatott ki, csak magamban őrlődtem kicsit.

Néha irigylek egy két dolgot de örülök ha ők örülnek.