Akik sosem adtak oda a nagyszuloknek a gyereket mivel indokoljak?

Nálunk egyszerűen fel sem merült anyósékkal. Ritkán találkozunk, havonta 1X, olyankor átugrunk másfél-2 órára mi és a 2 gyerek, eltelik, és jövünk haza. Nem túl szoros a kapocs, megszámlálhatatlan vita volt férjem+köztük éveken át, most langyos víz van és havi 1 "kötelező" pofavizit (udvariassági látogatás). Ha vmi miatt nem tudunk menni mondjuk 6 hétig akkor 6 hétig nem is keresnek minket Ha megyünk hozzájuk, férjem hívja fel őket hogy mennénk. Azt mondják, oké. Ennyiből áll a kapcsolat velük.

Az én szüleimmel más a kapcsolat, velük rengeteget vannak a gyerekek párhónapos koruk óta (9 és 2 évesek).

Ezt a nem nekik szültem dolgot sose értettem. Nálunk napi szinten találkoznak anyósomékkal. Az én szüleimmel nem tartjuk a kapcsolatot. Vigyáznak is rá ha kell. Igen, nem nekik szültem, de imádják az unákájukat, és az unokájuk is őt. Akkor most ne menjünk a nagyszülőkhöz, mert hát kisfiam én magamnak szültelek, nem nekik.

Hülyeség...(és irigység is szerintem)

Amúgy igen minden nap 1-1,5 órát találkoznak délután, hétvégente kicsit többet. És igen is jól esik olyankor kicsit leülni, leengedni, amíg a gyerek épp más "fején ugrál". De ugyanúgy az én gyerekem mer a nagyszülők sokat játszanak vele, ugyanúgy az én felelősségem...

Ugyanaz mint az előzőnek. Apai részről már csak a nagymama él, 80 éves.

Nekem úgy szintén már csak anyukám él, de ő is beteges és 75.

A fiam 3.