Másfél év korkülönbség mennyire nehéz/ideális?

Nálunk 13 hónap korkülönbség van és imádjuk így. A gyerekek imádják egymást, a kicsi a nagyot figyeli folyton, ő meg annyit segít, hogy alig hiszem el, hogy csak másfél éves. Hordja a pelust a kukába, odamegy, ha sír a pici, viszi a játékait. Iszonyú cukik. Az elejétől úgy csináltam, hogy amikor a nagy alszik ebéd után, az a kicsinek is csendes pihi legyen, ha nem is alszik, de ilyenkor nem veszem ki az ágyból, ott nézelődik csendesen. Így van kb 2 órám magamra, szusszanni egyet, nyugiban megenni egy szelet csokit, megnézni egy sorozatot, hímezni, írni a könyvemet, stb. A nap többi részében sem vészes, simán ellavírozok kettejük közt. Míg a kicsi eszik, a nagynak olvasok, v duplózunk, egy kezem van ugye. Ha a nagyot etetem, a kicsi elvan a hintában vagy a szőnyegen. Szépen eljátszanak egymás mellett, az alvásban pedig nem zavarják egymást, pedig jár a hang a 2 szoba között rendesen. Még 2 gyereket szeretnénk, őket is 2 év alatti korkülönbséggel. 😊

Szia! Nálunk pont 18 hònap van a màsodik ès harmadik között. Szerintem ez leginkàbb a gyerekek termèszetètől függ. Nem megijeszteni akarlak, de nekünk borzasztò volt az első màsfèl èv. A legkisebbem brutàlisan hasfàjòs volt, 4 ès fèl hònapig ordìtott, a kèt nagyobb meg àllt ès nèzte, ahogy ràzom a picit. Sokszor màr èn is sìrva. Sajnàltam mind a hàrmat. Meg magunkat is. Szegèny pàrom hazaesett, evett, aztàn hozzàfogott az egèsz napi romok eltakarìtàsàhoz, a nagyok vacsiztatàsàhoz, fürdetèsèhez, altatàsàhoz. Majd màr ő is elaludt ès èn mèg mindig a kicsit ràztam. Aztàn mikor elmùlt a hasfàjàs, kezdődött a fogzàs, a mozgàsfejlődès, a szeparàciòs szorongàs, mindig valami. Mindig azon gondolkodunk, hogyan èltük tùl ezt az időszakot. A különfèle hordozòk sem jàtszottak, azokban sem marad a kicsi, ès jàtszani sem tudtam szoptatàs közben sem a nagyobbal, mert ő úgy nem volt hajlandò. Tegyem le előbb a babàt. Màr 2 èves elvan a legkisebb is, most is nagyon nehèz vele, de azèrt màr lènyegesen jobb a helyzet. Ezèrt ìrtam, hogy a gyerekektől függ, mert ha a legkisebbem is olyan lett volna, mint a kèt nagyobb, akik ettek-aludtak ès elvoltak bàrhol, bàrmiben, akkor nem lett volna gondunk nekünk sem. Ùgyhogy szerintem nem nagyon lehet felkèszülni erre, lehet, hogy szerencsètek lesz ès lehet, hogy nem. Mindenesetre jò egèszsèget ès a legjobbakat kìvànom nektek!