Iskolás gyereked hogyan köszön ismeretlen felnőttek ek?

Erről a csókolomról eszembe jut, hogy én mennyire utáltam így köszönni. Anyám egyszer irdatlanul leszídot, mert azt mondtam, hogy jó napot kívánok, mert a gyerekek nem köszönhetnek így.

Én a fiamat nem kényszerítem, ahol ismernek ott már köszönhet sziával, ahol nem, ott ő minket utánozva a napnak megfelelően jó reggelt/napot kívánokot köszön.

Már engem úgy tanított az alsós ofőm is, hogy napszaknak megfelelően köszönjünk és hagyjuk el a csókolomot! Nagyon igaza volt.

Sajnos anyám van ilyen falusi szinten megrekedve, volt hogy rendesen kiakadt, hogy 20 évesen a negyvenes szomszédnak nem csókolommal köszöntem!

Iskolás gyerekemnek a napszaknak megfelelő köszönést tanítom, ahogy középiskolában is kell majd köszönni és a hátralevő életében kb mindenhol és minden nyelven.

8 éves, most volt másodikos. Nagyon ritkán engem utánozva "Jó napot (kívánok)!" és "viszont látásra" a köszönés, még ritkábban "csókolom", pedig én a házban élő időseknek így köszönök és (gyerek/kamaszkori) ismerősök szüleinek is.

A gyerek egyébként az esetek 80%-ban sziával köszön. A suliban is így szokták meg (én pedig idegbajt kapok tőle).

Reggel és távozáskor így köszönnek, de tegezik őket, illetve ha napközben találkoznak, vagy az utcán, akkor simán "Szia X néni!"-t kiabál oda neki.

Sajnos az, hogy engem zavar, semmit nem ér, amíg a suliban ez teljesen elfogadott. Még a felsősök is tegezik a tanítók jelentős részét.