Szerintetek melyik a jobb hozzátáplálási módszer? Az amikor pürékkel és hasonlókkal kezdjük vagy amikor az elejétől kezdve darabosat kap a baba?

Attól függ. Ha nem szakszerű hanem személyes véleményt szeretnél itt olvasni akkor én ezt gondolom:

Pürés:

Előny: A gyomornak biztos könnyebb feldolgozni mint a darabosat. Nem kap hirtelen "sokkot" hogy "te jó ég ez mi és mit kell vele csinálni?" És ahogy fokozatosan egyre darabosabb, hozzászokik a szervezet az egyre változatosabb ételekhez.

Hátrány: Az ember hajlamos benne maradni a gyors turmixolásba és nem veszi észre, hogy a baba mikor érett meg a darabosabb ételekhez. Így sokáig kap a gyerek pürét és amikor 8-10 hónaposan megpróbálják darabossal etetni, kiköpi, fuldoklik tőle, mert nem tapasztalt még ilyet.

Darabos:

Előny: Sokkal hamarabb tanul meg rágni a baba. Hamarabb tanulja meg az evés mivoltját, az ön etetést és egyebet.

Hátrány: A kezdeti kaja sokk a gyomornak (ÉN SZERINTEM), ha esetleg jóízűen eszik a baba brokkolit vagy mást már első alkalommal. Más hátrányt nem tudok mondani.

Ettől függetlenül én BLW párti vagyok - azaz lettem -, a fiam püréssel "nevelkedett" és még 1 évesen sem rág. Úgyhogy nálunk ez a püré dolog nem jött be.. Hiába adok neki bármi szilárdat, nem akar rágni. A tesónál biztosan szabadabban hagyom majd a kész főtt zöldségek csipegetését.

Püré. Sorban tanuljuk a dolgokat, fogak nélkül szívatás és veszélyes a rágnivaló falat.

Ez a BLW egy divatbaromság. Ennyi erővel találja ki valaki, hogy a babához nem siman hanem mondjuk betűzve beszélünk mert az majd elősegíti az olvasát mire sulis lesz (azaz magyarázzuk meg valami eszetlenséggel), és nevezzük el BBM- nek (Betűzve Beszélek Módszer). A sok internetről nevelő divatmami meg ráugrik egyből.

Amúgy tiszta durva ami megy manapság. Mindenből betűszót csinálunk:

"Iszisz a kisbabám, most meg blw-zünk, a nagyobbik meg sni és adhd ezért tsmt-re járunk."

Ezek mind használt kifejezések manapság, nem agyrém?! Ezt így elmondaná valaki az anyukájának, visszakerdezne hogy mi van?!