Anyukák, ti hogy éltetek meg az elválást?

Én nem mondanék le róla, ha akármlyen más megoldás van. Akár haza is költöznék, ha kell. Ez alapozza meg a gyerekem érzelmi életét, semmire nem megyek vele, ha én vagyok a munka hőse, ő meg felnőttként pszichológushoz jár, mert problémái vannak a kötődéssel és sorolhatnám, mert az anyja sehol sem volt, amikor szüksége lett volna rá. Nem ezért vállaltam gyereket.

Én nem lennék képes. Addig nem is vállaltam volna gyermeket, ameddig ilyen bizonytalan a munka-kérdés, és nem vagyok benne 100 %-ig biztos, hogy mellette maradhatok az első éveiben. Persze, a Te babád is fel fog nőni, meg szeretik hangoztatni, hogy külföldön nem maradhatnak az anyák otthon ennyi ideig, főleg nem fizetésért /gyed, gyes/, de hál'istennek nálunk így van, és ennyi időre a gyermeknek is és az anyának is szüksége van együtt.

6 hetesen? Nem, én biztosan nem tudnám ott hagyni egy bölcsiben. Most 7 hónapos a lányom, de most sem tudom még elképzelni, hogy ne én legyek vele. (persze van apával, meg a nagyikkal egy egy napokat, de az más)