Ha egy szülő őszintén elmondja a véleményét, akkor azt a gyerek visszakapja majd az órán?

Biztosan vannak olyanok, akiktől megkapja a magáét a gyerek, meg vannak rendesek is.

Nekem egy általános iskolás tanárnő mondta, hogy a gyerek akkor fogja szeretni a sulit/tanárt, ha az a tanár és a szülő mindenben egyetért, a tanárra egy megjegyzése se legyen a gyerek előtt a szülőnek.

Ez óvónéninél bevált nálunk, nagyon hasznos tanács volt, istenítem a gyerekem előtt, ő meg szereti és szót fogad neki, egyszer sem szidta(az előzőeket igen), amiben meg nem értek egyet, azt lemeccselem az óvónővel kettesben, ha nem megy, ovit váltunk. Hálistennek eddig mindent le tudtam vele dumálni, az apróságokért(pl szerinte akkor is kell pulcsi, mikor szerintem nem, aztán beizzad a gyerek és hisztizik miatta, de legalább nem fázott meg szerinte, vagy bőszen menti a poloskákat, amitől a gyerekem retteg, de a vadászat az teljesen rendben van, mert ez az élet rendje..) meg nem problémázok, ez a "szükséges rossz", mert ebben az oktatási rendszerben tökéletes nem lesz.

Ha majd suliban is bevált, megírom.

Sok mindentől függ. Egyrészt a tanártól, közöttük is van maximálisan korrekt és rendkívül bosszúálló is és ezek árnyalatai.

A másik, hogy mit és hogyan adsz elő. Ha habzó szájjal üvöltesz vagy teljesen lehülyézed a tanárt akkor egy kevésbé korrekt esetleg megszívatja a gyerekedet is, bár őszintén szólva a legtöbben még ekkor is el tudnak vonatkoztatni a szülő viselkedésétől. Ha normális hangnemben beszélsz és meghallgatod őt is akkor valószínűleg többet el lehet érni.

Az se mindegy mit akarsz szóvá tenni. A gyerek szívatása abban az esetben a legsanszosabb, ha a gyerek mögéd bújva nem tanul, te meg ezért a tanárt teszed felelőssé. Na ez bicskanyitogató. A többi probléma általában normális hangnemben megbeszélhető.

Bármilyen hangnemben is adod elő, rosszul jön ki. Pl szerinted nem kell megennie, ami nem tetszik, tanár szerint kóstoljon, ha meg belekóstolt, ne pocsékolja az ételt(nálunk ez is volt előző csoportban). Elmondod tök korrekten a gyereknek, hogy nem értesz egyet, hogyha nem akarja, ne egye meg, szerinted ez a jobb megoldás, aztán bent a gyerek közli, hogy "xy néninek nincs igaza, anyukám azt mondta nem kell megennem, ha nem akarom és az nem pocséklás"..

Nagyon rosszul fog kijönni, és a gyerek úgy érzi joga van felülbírálni a tanárt, mert ő is tévedhet.. a nem szorongó, félős gyerek pedig élni is fog ilyennel.. Pl van, amikor nem dobsz valamit a szelektívbe, mert nem cipeled magaddal a flakont a sárga kukáig bármi miatt, hanem kidobod a vegyes sima utcai kukába.. Gyerek megtanulja, hogy nem kell mindig szelektívbe dobni és biztosan hangoztatni is fogja, ha felmerül. Vagy pl ebéd közben nem tudta tartani, kikéredzkedett pisilni, majd ebéd utáni kötelező pisiltetésnél ellenkezik, hogy ő nem megy, mert most volt 5 perce, minek menjen megint..

Nem szabad aláásni nyíltan a tanár/óvónő tekintélyét semmilyen tévedős formában, az a hatásos, ha a gyerekekkel mindent elmeséltetsz, helyeselsz a kisebb hülyeségekre, majd kettesben megbeszéled a tanárral, mérlegelsz miket tudsz lenyelni és miket nem, ha pedig nem változtat a nem tudom lenyelni dolgokon, igazgatói megbeszélés vagy intézményváltás.

Sok gyereknél tökmindegy, mit mondasz, mert csendes, nem mer szólni, ha valamit nem helyesel, vagy nem kérdez, hogy miért, ott lényegtelen az egész, de "nagyszájú, erősebb jellemű" gyerekeknél rajtuk fog csattani, ha meg merik kérdőjelezni a tanárt, vagy egyenesen ellentmondanak, mert "az ő anyukája szerint.." És jön a habárú a rugalmatlan tanárral, hogy "ez az én csoportom, osztályom, itt én vagyok az óvónéni/tanárni, az van, amit én mondok" garantált az ellenszenv és a szivatás..