Ti nagyon megszidjátok a gyerekeiteket, ha rossz jegyet hoznak, vagy ha nem olyan a bizonyítványa mint te szeretnéd?

Attól függ. Kisebbik fiamnak nehezen megy a suli, de ő küzd. Nála egy négyesnél örömtáncot járunk :) Nagyobbik lazán kitűnő, úgy hogy elő sem veszi. Viszont ha tudja, hogy témazáró és a hátvégén elő sem veszi, hiába mondom,hogy legalább nézze át, és négeyes lesz (ami nem rossz), akkor megszólom igen, de nem a négyes miatt, hanem azért mert nem vette elő. Ha hármas lett volna , de tanult volna a hétvégén, akkor legyintenék, hogy na majd akövetkezőt. Szóval igazából én nem a jegyet bírálom itthon, hanem a hozzáállást.

2es válaszóló hozzáálása tetszik, kedvem támadt gyereket szülni és íly módon felnevelni!

Én szeretem a gyerekeimet; az osztályzatok azok csak jegyek; egy bizonyos idő után már nagyon nehéz hozni a szintet mindenből az iskolában; jó persze, adja bele a maximumot, amennyire képes; erőn/időn/teljesítőképességen felülit nem lehet elvárni. Egy gyerek amúgy meg hogy tanuljon meg mindent tökéletesre, ha a tanításához 10 tanár kell? Ezt már csak úgy érdekességképpen. Pláne, hogyha nem is konyít hozzá, meg túl sok, le vannak terhelve a gyerekek. Plusz még pont attól is lehet rosszabb, hogy egy adott gyerek folyamatos stresszben van. Különben is , saját magának tanul a gyerek. Ami teljesítményt hoz, az az ő dolga, és annyit fog hozni, amennyire szüksége lesz az életben, hogy azt a sorsot megélje, amit odafönt, születése előtt eltervezett. És tényleg, erőn felül, ha kihozta magából a maxot, akkor annál többet nem lehet elvárni, számonkérni tőle. Ha meg nem ad bele annyit, hát , végülis azt is megteheti. Amúgy amit elvárok tőle az, hogy ne bukjon meg. Az ő osztályzataihoz nekem ki közöm; pláne, hogy tényleg nem tudom, hogy reális értékelést kapnak -e plusz, hogy mennyire lehet "rendesen" teljesíteni. Sok az anyag, hazaesik még fárassza magát tovább vele otthon is pihenés helyett; ezek borzasztóak. Egy pajtim megmondta a gyerekének, mikor, na szóval, az volt a szitu; hogy másodikhoz osztályról volt szó, és akkor valamilyen dolgozatra 27 gyerekből 25-en kaptak egyest. Na ez ugye pl nem a gyermekek hibája. És akkor mondta neki az apja, hogy "Semmi gond, ne bánkódj, ne búsulj, kisfiam, azért a sz.ros papírért csinálod". Nekem ez pl azért szimpatikus hozzáállás. Meg amúgy odament beszélni a tanítóval ,hogy ne adjon már otthonra is házit; hát szerencsétlen gyerek lehúzott 8 órát az iskolában, legalább otthon hagyják már békén; és akkor felemelte a szavát, és akkor tök jó volt, tökre tetszett, hogy beállt mögé a többi szülő is, hogy "jaa, ha az ő gyereke nem csinálja meg , akkor a miénk sem!" :) És akkor azóta nem kap még a délután 4-es hazamenetel után az az osztály házit. Amúgy nemtom, hogy lett megfogalmazva, hogy mondta az az apuka; hogy lehúzott ott a gyerek 8 órát, és utána még írjon házit? Hogy ő ebben nem partner. És akkor szerencsére jött a többi szülő is beállt mögé, hogy jó, de akkor a miénk sem csinálja meg, ha egy másik gyerek megteheti; és ez így tök jó lehetett; én amúgy nem voltam ott, csak mesélték. Ja meg komolyan , bsz.gatja a szülő, hogy a gyerek nem jó jegyet kapott, holott lehet, hogy a szülő se volt sose kitűnő tanuló, utána meg így sértődötten az arcába vágja a gyereknek -már a szülő van sértődve úgy értem - szóval az arcába vágja sértődötten, hogy "magadnak tanulsz!" Há' de akkor miért nem hagyja békén? Akkor mi köze hozzá? Akkor nem azért tanul, hogy az anyjának tetszelegjen, az anyja meg feltétlelekhez köti a szeretetét, és csak akkor "szereti", ha jó jegyet hoz haza. Lehet, hogy például tök jogtalanul is kapott rossz jegyet. Meg eleve jogtalan szerintem valamelyest ez a tanulási rendszer; hogy teljesítsen már maxban az összes gyerek mindenből? Mindenki máshoz ért. És lehet, hogy pl adott gyerek azért a 3-asért is nagyon keményen megküszködött. A szülő nem is feltétlenül látja a belefektetett munkát. Meg hogy nem mindenkit abban fejlesztünk, abból hozzuk ki a legjobbat, amiben jó; hanem igyekeznek mindenkit fölhozni mindenből egy átlag szintre, tehát amiből gyengébb, mert nem az ő világa, abból nyüstölik és préselik ki belőle és nyomorítják addig, amíg nem lesz jobb, és ha nagy -vagy akár nem olyan nagy erőfeszítések árán jobb lett; akkor "Legyen már ötös!" "Miért nem ötös?! Így nem vagy jó!!!" Tehát ez a számonkérő stílus még a szülőtől is,akinek támogatnia kéne, és megérteni, hogy pl a gyerek nem mindenből jó, és ő is fáradt, ők se terhelhetők végtelenségig attól, hogy fiatal szervezetek.. Ja meg tényleg ez a kap egy 3-ast mért nem 5-ös, kap egy 5-öst akkor meg "jól van", és ennyi a reakció. Nem hogy megdicsérné már komolyan. Nemtom, mit akartam még beleírni ezen kívül, de amúgy bevallom, hogy igazából még nincs gyerekem. De ha lenne, tutira imádnám:) És azért elmondanám, hogy lehetőségeihez képest hozza ki a maxot. Mindenre nem is lehet ideje, meg kapacitása, meg energiája, meg fogékonysága.

*Ja meg még van az a szülő,aki világéletében 3-as volt mindenből , de a gyereket még elzavarja iskola után matekkorrepre. Nehogy véletlen pihenhessen ,meg kikapcsolódhasson,meg egy kicsit jól érezze magát, és annak éljen, amit szeret, mert ő ( as zülő) villogni akar vele, s hogy "az ő gyerekének bizony mindenből 5-öst kell kapnia, és kiemelkedően kell teljesítenie!" Azért mert nem értékeli a gyereket önmagában , ahogy van, hanem arra akarja használni/arra használná, hogy villoghasson vele mások előtt, hogy "Az én kisfiam bezzeg kitűnő!" És ezzel tényleg használni a gyermeket, és a saját egóját növelni vele. Azt hiszi, hogy a gyerek az arra van, arra való, hogy a szüleinek megfeleljen, és a szülei minden elképzeléseinek megfelelően teljesítsen. Mert hogy " a gyerek az arra van, hogy a szülő örömét lelje abban". Tehát hogy kiszolgálja a szülő elvárásait, kívánságait, még akár erőn felül is. A gyerek úgyis azon az úton fog haladni, ami neki van rendelve sors alapján. Tehát úgyis pont olyan jegyeket kap, hogy abba az iskolában tanulhasson, oda juthasson be, ahol azokkal az emberekkel kell/fog találkozni, akikkel. Maximum idő közben idegroncs lesz a teljesítmény-és megfelelési kényszertől, amit ő generál magának, vagy a tanárok, vagy a szülő helyez rá.

*Ja meg még a másik. Nem hagyjuk a gyereket gyereknek lenni; mert az általános iskolában rögtön a középiskolai felvételire készítik, arra gyúrnak rá; a középiskolában pedig azért, hogy a következőleg is jó iskolába juthassanak.

4.,6.,7.vagyok,miért kell számontartani, hogy a gyerek mikor ír témazárót? Hát azt ő majd vagy megoldja, vagy nem , de akkor ő dolga lesz h tegyen érte; kijavítani is. Nem tudom, hogy erről miért kell beszámolót tartani a szülőnek, hogy "most pedig témazáró következik", csak egy mégnagyobb stresszt nyom rá a gyerek magára. És nem tudom, hogy ezt pl adott esetben magától árulja-e el -mert akkor rendben van- vagy pedig a szülő faggatja, hogy "na, miből kell készülni holnapra" A készülés a gyerek feladata, azt majd ő megoldja; meg egy pl nyakában lihegő szülővel még nagyobb stresszben lesz, még nehezebb lesz odakoncentrálni arra, amit tanul. Visszakérdezés is akkor jó, ha a gyerek önmagától jelentkezik felmondani a szülőnek, amikor már elkészült, azt se kell kikényszeríteni belőle. Meg addigis, amíg fölmondja, akár többször is még átnézhetné, hogy még biztosabb legyen önmagában; tanulni is csak egyedül lehet, mert akkor figyelni kell, egyeztetni kell folyamatosan mással is a gyereknek, nem tud a saját módján, stílusában tempójában haladni, mert a másik pont olyan résszel akarna foglalkozni, ami neki már megy, és visszarántja azzal is, hogy akár csak az adott kis részt is mondják föl egymásnak; meg közben még ha diák a tanulótárs, akkor az idő is elmegy, mert elröhögcsélik. Engem egyszer hívtak így tanulni, az lett a vége, hogy klippeket mutogattok egymásnak, és azzal ment el az egész idő, de legalább nem stresszeltünk, és ÉLTÜNK azokban az órákban:) De aztán meg otthon ugye még elő kellett venni a tanulnivalókat, miután hazamentem:)

*mutogattok helyett tunk

Mivel engem vertek gyerekkoromban és a rossz jegyért is büntetést kaptam, megfogadtam, ha a lányom iskolás lesz, soha nem csinálok nagy ügyet egy-egy rossz jegyből. Pláne nem akarom, hogy ő is rettegésben éljen, mint anno én.