Magam fejlesztgetem itthon a gyermekemet az iskolára. Szerintetek jól csinálom? Van még valami, amit hozzá tennétek a helyemben?

Nem jár óvodába, vagy minek ez a nagy felhajtás??

A feladatlapozás és az ilyesmik teljesen feleslegesek. Mozogjon, játsszon sokat, ennyi elég.

Nem nyúznám ilyenekkel, amíg nem muszáj, az a felkészítés pont elég, amit az oviban kapnak.

Mi külföldön élünk, nálunk is az oviban készítik fel az iskolába készülő gyerekeket, bár annyira nem veszik szigorúan. Igazából akkor szólnak csak, ha úgy látják, hogy a készségekkel gond van. Tehát nem várják el, hogy iskolában végzett dolgokat tudjon már a gyerek, de szólnak, ha úgy látják, hogy azokat a dolgokat nem fogja tudni majd megcsinálni az iskolában és akkor tesznek javaslatokat. Az iskolaérettséget az iskola vizsgálja felvételin, tornagyakorlattal, ügyességi és feladatlapossal. Nincs orvosi vizsgálat. Beszélgetni is kell tudni és vannak elég furmányos feladatok is, beugratósak. Szerintem ha fejleszted a gyereked, mert nagyon elmaradt régióban éltek, azt nagyon jól teszed és szuper, hogy gondolsz erre, hogy a gyerekednek majd könnyebb legyen. Nálunk nem ilyen rossz a helyzet, bár mi is vidéken élünk, úgyhogy én is vittem a gyereket mindenhová, szerencsére nagyon vevő minden fajta aktivitásra, legyen az fizikai vagy szellemi. Olyat írok csak, amit nálad nem olvastam. Én a Lük-sorozatot nem vettem meg, viszont könyvesboltban itt is van rengeteg feladatlap, azokat szoktam vásárolni, nagyon sok és sokféle társasunk van, amivel rendszeresen játszunk. A helyesen megválasztott társasok játszva észrevétlenül fejlesztenek, nagyon sok fajtánk van és jókat szórakozunk mindig, kiemelném neked a memóriát fejlesztőeket (egyszerű memo-kártyák vagy a nanu társast vagy a reflexx nevűt, de még az olyan, mint az undi-guszti is nagyon fejlesztő. Én otthon zsákba tettem apró tárgyakat és mondtam melyiket vegye ki a zsákból, vagy formákat, nem könnyű egy kicsinek, ha nem látja!) Oviban sok finommotorikus foglalkozás van, ezért itthon én nem erőltetem, csak ha a gyerek akarja. Sokat, rengeteget vagyunk szabad levegőn, többféle sport tevékenységet csinál. Nem én erőltetem, ő akarta mindet és jót tesz neki. Szerintem az a helyes, ha már fejlesztés, hogy a gyengéire kell odafigyelni és ott beavatkozni. Egy szülő azért látja, hogy miben gyengébb a gyerek, arra kell akkor a hangsúlyt fektetni. De a gyerek maga is érzi, mire van szüksége. Engem inkább a gyerekem irányít és nem én őt, azt hiszem. Az enyém jövőre már iskolás lesz.