Miért csúfolják azt, akit csúfolnak?

Mert a gyerekek ilyenek.

Nincs rá magyarázat.

Nem biztos, hogy csúfolni akarja, lehet csak utánozni, lehet hogy tényleg viccesnek tartja, de bántani nem akarja, és az is lehet, hogy nem is érti, hogy mi az a csúfolódás... de szimplán gonoszkodhat is...

Erőfitoktatás, és azért a gyengébbet, mert az nem üt vissza egy akkorát, hogy az agresszor visszakívánkozzon az anyjába.

Az agresszor úgy is talál valamit, amiért lehet vkit cukkolni, ha akarja (van rajta sapka, nincs rajta sapka esete), neki tök mindegy, hogy mit talál, a lényeg, hogy gyenge legyen az áldozat és semmilyen formában ne tudja megvédeni magát.

Természetes szelekció, az erősebb bántja a gyengébbeket.

Ha a gyengébb kiáll magáért/van annyi önbecsülése, hogy ez ne zavarja, akkor nem szenved semmilyen hátrányt.

Hát, szerintem meg a csúfolódás nem alap jellemzője a gyerekeknek, hanem tanult mintának, komplexusoknak, sánta szociális érzéknek köszönhető.

Pár példa, kik, miért csúfolódtak (saját tapasztalataim vagy a gyerekemmel kapcsolatos élmények alapján):

– elhanyagolt gyerek, aki nem képes normálisan kapcsolatokat kiépíteni, csak azáltal, hogy megfélemlít másokat a viselkedésével,

– a gyereket mások szivatják, csúfolják (pl. edzésen a nagyobbak),

– a szülők is folyton kritizálnak, csúfolnak másokat otthon a gyerek előtt.

S hogy kit és miért csúfolnak: először is, bárkit, bármiért lehet csúfolni, de ha valakit „másnak” éreznek, akkor kipécézheti egy a fentiekből fakadóan agresszor gyerek, amihez a többi (aki nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a csordaszellemnek) csatlakozik.

Azt gondolom, a felnőttek (szülők, pedagógusok) felelőssége volna arra ráébreszteni a gyerekeket, hogy nagyon tré dolog a csúfolódás, és hogy mindenkit lehetne csúfolni valamiért, no meg, hogy mindannyian „mások” vagyunk, és ahhoz, hogy elfogadják őket olyannak, amilyenek, nekik is el kell tudniuk fogadni mások különbözőségét. Tehát empátiára kell nevelni őket. No meg, mint már írtam, arra, hogy legyenek tudatában, senki sem tökéletes, mindenkinek vannak gyenge pontjai – csak az ostobák gondolják ennek az ellenkezőjét.

Erre szerintem nem lehet válaszolni. Talán a legközelebb az áll hozzá, hogy olyat szoktak választani, aki valamilyen szempontból „más” vagy kilóg a többiek közül.

Nekem anno volt, hogy azért szólt be valaki a suliban, mert szemüveges voltam, az egyik osztálytársnőm „túl” csendes volt, azért szekálta egy genyó kiscsaj, a gyerekem osztályában viszont volt olyan kissrác, aki minenkinél bepróbálkozott valamivel, és azzal folytatta a szemétkdést, aki a leginkább hagyta magát.

Nyilván áldozat olyan gyerek lesz aki nincs nagy bandában, inkább csendesebb, visszahúzódó, a csúfoló tudja/úgy sejti, h nem kell tartania tőle, mert nem fog visszaszólni vagy ha vissza is szól az jóval gyengébb lesz annál mint amit ő csinál/mond, vagy hamar feladja stb. Nyilván nem nagyszájú bandavezérnek fog beszólni, hanem olyannak akitől nem tart, szomszédom lánya pl. megkésett beszédfejlődésű, őt is csúfolták a suliban, és rendesen nem is tudta emiatt megvédeni magát.

Az is lehet h olyat pécéz ki akit irigyel valamiért, pl. jó tanuló, jó magaviseletű, vagy van valamilyen tárgya ami nincs, ez is lehet a háttér, még ha maga a csúfolás másra is irányul.

Hát igen, nekem egy ilyen csúfolódós-szemétkedős gyereken bukott meg a humanista nevelési elvem. :) Mindig arra neveltem a fiamat, hogy senkit nem csúfolunk, nem verekszünk, minden problémát meg lehet dumálni, vagy menjen arréb, kerülje az agresszorokat.

Volt viszont alsóban egy osztálytársa, aki folyamatosan beszólogatott és időnként csak úgy brahiból hátba rúgott, stb. gyerekeket, többek közt a fiamat is. Mivel a fenti módszerek itt nem működtek, azt mondtam a gyereknek, hogy oké, akkor most van az, hogy ha legközelebb fizikalilag bántja, üssön vissza. S lám, miután megtette, csodálkozva mondta itthon, hogy „Pistike nagyon gyáva, mert mióta visszaütöttem, nem mer bántani”… sőt, még azokat sem bántotta többet, akikkel a fiam jóban volt.

Sajnos vannak szituk, vannak emberek (ahogy a felnőtteknél is), ahol a humanista hozzáállás nem segít, meg kell tanítani a gyereket megvédeni magát.

Szerintem a csúfolódót valahogy irritálja az, akit csúfol. Néha csak vicces akar lenni (gondolom), de néha tényleg pikkel arra a másikra, valamiért. Talán valami olyan gyengeségért, amiért saját magát is megveti, de mindez biztosan nem tudatos.

Emlékezetem szerint nem csúfoltam senkit, úgyhogy ez nehéz kérdés, engem viszont csúfoltak. Kisebb korban többnyire fizikai jellemzők alapján pécéztek ki. Elálló fülek, fogak, szemüveg, bármi elég volt ahhoz, hogy beinduljon ez a helyzet. Középiskolában már inkább a jellemvonásokra épültek a gúnynevek.