Akik sima, körzeti állami általános iskolát választottatok a gyermeketeknek: mit gondoltok most a döntésetekről?

Elsőbe a körzetesbe járt a fiam, nem azért, mert az a körzetes, hanem mert egy jó iskola hírében állt, egyben van a gimivel, 4. osztály után mehetnek a nyolcosztályos gimnáziumba, ami elég jónak számít a városban (megyeszékhely).

Hát nem volt jó döntés, borzasztó volt az osztályfőnöke is, és úgy általában véve az osztály is, és utána már sokaktól hallottam nagyon rossz tapasztalatokat erről a suliról. Kár, hogy előtte nem. Úgyhogy első osztály végén iskolát váltott. Ahogy hallottam, második osztály után kb. a fél osztály el is ment onnan (a normálisabbik fele).

Ugyanúgy állami suliba ment, csak egy kicsit arrébb van. Szerintem jó helyet sikerült neki találni, persze a lehetőségekhez képest. Előtte két évvel adták át teljesen felújítva a sulit, szép, modern az egész, csupa új és minőségi sportfelszereléssel, digitális táblákkal, idén valami pályázat révén minden felsős osztályban tabletet is használnak bizonyos tantárgyakhoz, többségében a tanárok is jók. Persze vannak hiányosságok itt is, de ezek inkább az oktatási rendszer hibái, nem az iskoláé. Amit kicsit hiányolok, azok a szakkörök. Van egy-kettő, de nem sok, lehet járni tanítás után táncolni, focizni, kosarazni, kórusba, de kb. ennyi. Amikor én jártam általánosba (szintén államiba, szerintem akkor itt még nem is volt másmilyen), nekünk olyan sokféle volt, kézműves szakkör, szövő szakkör, színjátszó, néptánc, báb, angol, sportokból is sokkal többféle. Én valahogy azt hittem, ez mindenhol így van. Arra sajnos nincs mód, hogy külsős foglalkozásokra járjon a gyerek, mert az, ami érdekelné, mind nagyon messze van, nem érne oda.

Azt nem tudom, hogy előny-e, hogy ebben a suliban alsóban iskolaotthonos rendszer van, háromig-négyig tanítás van, az órák közé vannak beépítve szabadidős blokkok, és "önálló tanulás" is, amikor gyakorlás van, tehát házi feladat nincs. Van előnye, és van hátránya is, én annyira nem örültem neki, mert pont abban a két évben voltam otthon a kisebbik gyerekkel, amikor a nagy másodikos-harmadikos volt, jobban szerettem volna, ha ebéd után haza jöhet, és otthon együtt tudunk készülni. De ahol mindkét szülő dolgozik, ott szerintem ez nem rossz dolog.

Nem állami suliba nem írattam volna, főleg azért, mert itt elég gyér a felhozatal. Vannak ugye egyházi iskolák, és magániskolák. Egyháziba nem akartuk, nem vagyunk vallásosak, és messze is vannak tőlünk ezek a sulik. Magán itt csak a Waldorf van, hááát... Nem mondom, tetszik az elképzelés, de a megvalósítás már nem igazán, legalább is az ittenié nem, plusz nekem egyszerűen túl sok az a jelenlét, amit a szülőktől elvárnak. Felmerült ugyan az ötlet, hogy járjon oda, de el is vetettük hamar. Iskolaválasztáskor ugye még én is dolgoztam, meg egyértelmű volt, hogy két év után vissza is megyek, nem tudtam volna bevállalni, hogy minden héten bemegyek ezért-azért, pici babával pláne nem, a férjemnél meg végképp felejtős lett volna, mert olyan hülye munkarendben dolgozik.

Úgyhogy itt ha ez nem jön be valakinek, akkor csak az állami sulik vannak, abból viszont elég nagy a választék.

Elsős és másodikos a két gyerekem a körzeti (lakótelepi) általános iskolában. Hogy felsőben mi lesz, nem tudom, de az eddigi benyomás egyértelműen pozitív.

A legfontosabb, amit egyetlen más iskola sem tudna nekünk nyújtani: hogy közel van. Iskola után és hétvégén együtt bandáznak a barátokkal, fociznak, bicikliznek, több osztálytárssal egy házban is lakunk, bármikor felugorhatnak egymáshoz. Szerintem ezek az élmények nagyon fontosak egy gyereknek.

Nekünk a tanítókkal is szerencsénk van, nagyon jó pedagógusokat fogtunk ki, mindkét gyerek rajong a tanító néniért. Az osztálytársakkal sincs különösebb probléma, igaz, hogy mindkét osztályban van egy-két nehéz eset, de teljesen kezelhető.

Az egyetlen kifejezett hátránya az iskolának szerintem az, hogy nagyon alacsony színvonalú a nyelvoktatása felsőben is.

Hogy küldük-e őket másik iskolába? Waldorfba vagy más alapítványi suliba semmiképp. Ha megtehetnénk, talán egy jó nemzetközi iskolába szívesen íratuk volna őket, de ezek nekünk anyagilag és logisztikailag is elérhetetlenek.

Olyan iskolát kell keresni, ami jó hírében áll, és (alsóban főleg) jók a tanítók. Ne csak sulit válassz, hanem tanítót.

Lányom körzteisbe jár, de csak azért maradt ebbe, mert tudtam, hogy nagyon jó tanítónénik lesznek az elsős osztályfőnökök. De tudok olyan tanítót is, akihez tuti nem adtam volna.

Vacilláltam a körzetes suli és a tőle 2 utcára lévő német iskola között.

Mivel mindkettő mellett kb ugyanannyi szólt, így az döntött, hogy a gyereknek a barátai hova mentek.

Hiba volt. Valami oknál fogva a gyereket másik osztályba rakták, mint a barátait, és ehhez az idióta, pedagógiailag helytelen döntéshez ragaszkodott az akkori igazgató. Nem tudtam elérni, hogy másik osztályba tegyék, elkeseredésemben nekiindultam a német iskolának, ahol tárt karokkal fogadták volna.

Hogy miért maratd mégis ott, ahol? Talán a karma...

Anyagi vonzata nem lett volna a másik sulinak sem, szóval nem ez döntött.

Az iskola előnye: Kis osztálylétszám, barátságos és modern környezet (nagyon tetszik, hogy elszeparált folyosón van a 2 osztály -most már másodikosok- és van külön vizesblokkjuk, amiket a nagyok nem használnak), rengeteg projektnap és családi program (sportversenyek, túrák, kézműveskedés), és ami a legfőbb és legfontosabb: a tanítónéni. Ha tudtam volna, ha ismertem volna már beiskolázás előtt, soha nem fordult volna meg a fejembe, hogy másik iskolába vagy akár másik osztályba irassam a gyerekemet. Ezért a karma... A tanítónéni igazi tyúkanyó, szívét, lelkét kiteszi a gyerekeiért, imádja őket, és ők is viszont. Pont tegnap beszélgettem a gyerekkel, hogy mi hiányoznba neki leginkább a suliból, ha nem mehetne többet. A 2 barátja után a matekot és az osztályfőnököt említette a sorban. Ez sokat elmond :)

Hátrányai? A begyöpösödött vezetés, aki miatt szívtunk. Bár szerencsére már tavaly -elsőben- új igazgató jött, nyáron nyugdíjba vonult. azóta végig tudok úgy menni a folyosón, hogy ne akarnám felrúgni, amikor meglátom. A gyerekem belebetegedett a döntésébe, kizárólag az osztályfőnöknek köszönhetem, hogy úgy vészelte át az első évet, hogy a lehető legkevesebbet sérült közben.

Illetve szép, nem szép, de mivel körzetes iskola, bizony hátrány, hogy vannak olyan gyerekek, akik tényleg csak azért vannak ott, mert különben elveszik a családi pótlékot, "oszt' majd mibű élünk?".