Ha egy alsós gyerek csúfolódás áldozata, arról a tanító szól a szülőnek vagy az a gyerek "dolga"?

Szerintem a taníó dolga elsősorban a gyerekek között elsimítani, velük megbeszélni a dolgot. Nem minden gyerek "viszi haza" ezeket a dolgokat. Persze ha a gyerek otthon panaszkodik, akkor azt gondolom, a szülőnek kutya kötelessége felvenni a tanítóval a kapcsolatot és tisztázni, hogy mi is történt.

A fiamra volt már panasz, hogy csúfolt valakit. Tanítónéni esett ezzel nekem meg a másik szülő. A két érintett gyerek ott sem volt. Otthon kérdeztem az enyémet, ő nem csúfolódik, biztos nem mondott semmi olyat... elhiszem neki, ugyanúgy, ahogy a tanítónak is elhiszem. vagyis az én gyerekem észre sem vette, hogy esetleg olyat mond, ami a másikat bántja, rosszul esik neki -pont ezért célszerű először velük, iskolai körülmények között megbeszélni. Itt ráadásul ők barátok is, a fiam nem értette, hogy a másik gyerek miért nem szól neki, ha olyat mond, amivel bántja. Simán lehet, hogy csak a felnőtt hallotta ki belőle azt, ami nem is volt.

Szerintem ha csak egyszeri alkalom akkor nem valószínű hogy a tanító fog szólni, főleg ha nem volt túl "durva" a szitu.

Ha rendszeresen szekálják a gyereket úgy hogy kb kipécézik, akkor azt vagy látja a tanító, vagy nem, ilyen esetben szólhat.

A legjobb ha a gyerek maga mondja el, mindig sokat kell beszélgetni vele. Ha nem mondja el akkor persze kérdés hogy hogyan tudja meg a szülő, de azért azt észre lehet venni sztem, ha a gyereket bántja valami, esetleg nem olyan szívesen megy már iskolába mint addig stb.

Sajnos vannak nagyon rossz természetű gyerekek, akik már csak unalmukban is belekötnek a másikba. Ezeknek a szüleit hamar értesíti a tanító, mert sok feszültség forrása az ilyen gyerek az osztályközösségben, nemigen maradnak ezek a csúfolódások, kötekedések titokban.

A legtöbb gyerek elmeséli, ha az iskolában sérelem éri. Ilyenkor a szülők meg szokták keresni a tanítót, jelzik a problémát. Ha csúfolt gyerek nem szól otthon, akkor szerintem a tanító nem feszegeti a dolgot, főleg, ha csak egy-egy összezörrenésről van szó, nem pedig állandósult jelenségről.

Kedves kérdező!

A tanár csak bántalmaz!s esetén fog szólni az esetek 90%ban a szülőnek!

Az hogy piszkálják a gyereket, atanár leszarja, nem tud a másik gyerekre hatni. Tapasztalat! Több iskolában ez van.

A gyerek dolga első körben szólni a tanárnak, majd a szülőnek is, hogy vmi baj van.

Engem csoportosan ba$ztattak évekig. Felsőben is.

Volt téma többször anyám meg a tanár között a dolog. De lényegében nem történt semmi. Csak antiszociális lettem, gyűlöltem mindenféle közösséget, és most is azt érzem, szívem szerint kinyírnám az osztálytársaim egytől egyig. Nyilván nem fogom. De 16 év elteltével is gyűlölöm a kis szutykokat, és bízom benne, a sors visszaad mindent.

Kedves Kérdező!

Ha egy alsós gyerek csúfolódás áldozata, akkor a tanító máris hibázott! Neki ui. akkor és ott kezelnie kellett volna a helyzetet! Adott esetben elbeszélgetnie a csúfolódókkal, vagy olyan helyzetet teremtenie, hogy megértsék: ezt egyszerűen TILOS tovább csinálniuk.

Az áldozat szüleivel érdemes beszélgetnie, hogy ők is tudjanak róla, hogy erősítsék a gyerek önbizalmát, biztassák, hogy álljon ki maga mellett, ill. merjen segítséget kérni, ha bántják.

Tapasztalatom szerint természetesen a gyakorlat ennek homlokegyenest ellenkezője: a tanár ameddig csak lehet, igyekszik félrefordítani a fejét. Ha végképp tarthatatlan a helyzet, akkor enyhe ejnye-bejnyék vannak. Beírás kb. akkor, ha látható sérülést okoznak a gyereknek. Ha a csúfolt gyerek a csúfolóinak esik, akkor viszont őt jól megbüntetik, vagy legföljebb mindkét felet egyformán. Ha a tanítónak szól, hogy csúfolják, akkor a tanítók általában semmit se csinálnak, ill. passzivitásukkal erősítik azt a hangulatot, hogy a gyerek árulkodós, tehát csúfolásra méltó. Netán eleve leszidják a gyereket, hogy miért árulkodik. A szülőknek meg pláne nem mondják el, mert akkor tőlük kérdezné meg a szülő, hogy mégis mit tettek ellene - és be kéne vallaniuk, hogy semmit.