Elvárod a jó jegyeket kisiskolás gyerekedtől?

Ez nehéz kérdés, mert szerintem sem helyes szó nélkül elnézni, hogy egy gyerek egyrészt nem azt hozza, amire képes lenne, másrészt hogy neki sincs meg az az öröme, sikerélménye, ami szintén megilletné.

Viszont elvileg ideálisabb lenne, ha saját magától várná el, hogy a képességeihez illő eredményeket érjen el, és ezért megteszi azt, ami rajta múlik.

Nálunk nem a jó bizonyítvány a kötelező, hanem a teljesen tiszta, nyugodt lelkiismeret. Tegyen meg annyit, amennyi tőle telik, és fogadja el azt, hogy ez adott esetben mire elég. Simán elfogadom azt is, ha arra készül jobban, ami érdekli és arra kevésbé, ami nem, akkor is, ha képes lenne jobban csinálni. De nulla készülés semmiből sem elfogadható, és az sem, hogy egyetlen olyan terület se legyen, amibe belead apait-anyait.

Meg kell értetni vele, hogy elsősorban a saját öröméért és sikerélményéért tegyen erőfeszítést. 9-10 évesen ezt már szerintem meg lehet érteni.

Nekem csak elsös és másodikas a gyerekeim, de én akkor segítek nekik amikor kérik. Nálunk mondjuk eddig soha nem kérdés, hogy megcsinálja-e a házit, azt kell és pont.

A nagy mindig maga kéri, hogy most gyakoroljunk egy dolgozatra.

A kicsinek is felfogom ajánlani. A mostani teszteket is átnézzük, de ha ö nem akar majd gyakorolni, akkor nem fogom nyomni neki. Az ö döntése, hogy akarja-e.

A naggyal minden dolgozatra tanulunk, és a teszt napján úgy enegedem el, hogy nekem mindegy, hogy milyen lesz, ha 3-as lesz én annak is örülni fogok, mert tudom, hogy sokat gyakorltunk. Nem várom el a jó jegyeket, mert tudom mennyit tesz megérte a gyerek, és ha ezek után sem megy akkor nem az ö hibája.

Én nem azt mondtam, hoyg ne terelgessük őket, csak azt, hoyg ennyi idősen már belső igénnyé kell válnia ennek, mert akár tetszik, akár nem, ha csak a szülőnek fontos a jó eredmény, akkor vagy kipréseli magából a gyerek szülői nyomásra, vagy nem, de még az első esetben sem lesz benne sok köszönet, a második eset meg állandó konfliktusok forrása.

Ha a gyerek maga akar képességeinek megfelelő eredményeket hozni, az sokkal célravezetőbb.

Persze vannak a jó képességű, de lusta gyerekek. Ha ennek nem zűrös családi háttér, depresszió vagy haosnló az oka, akkor szembe kell nézni azzal, hogy az ilyen típusú gyerek mindig lusta lesz. Ki lehet préselni belőle a jó bizonyítványt, amíg kicsi, személyiségtől függően középiskolában is, be is fognak kerülni a kiváalsztott egyetemre, ahol viszont már a szülőnek nem sok ráhatásuk lesz a lustaságukra. Ők azok, akik inkább dolgoznak suli mellett/helyett,de az órákra nem járnak be, bukdácsolnak az egyetemen, és jó, ha 10 év alatt szerzik meg a diplomát.

És nagy valószínűséggel nem a diplomájukkal fognak elhelyezkedni sem. Egyébként meg telejsen talpraesettek és tehetségesek lehetnek, és azt kell elfogadni, hoyg adott esetben tényleg felesleges időpocsékolás számukra az egyetemen tengődés, mert megtalálják anélkül is, ami érdekli őket, ha a szülő hagyja.

Akik tényleg elkallódnak, ott nem az szokott lenni a családi háttér, hogy mindegy, mi leszel kisfiam, csak abban legyél a legjobb, és legyél boldog, hanem vagy a teljes elutasítása a gyerek személyiségének és érdeklődésének, preferenciáinak (mér te is eldöntötted, hogy hatosztályos gimibe kell járnia, mi van, ha ő szakgimibe szeretne menni?), vagy a teljes közömbösség a szülők részéről.

Ha nem engeded valamilyen módon kifejeződni azt, hogy mi az, ami fontos zsámára és mi az, ami nem, akkor ő honnan fogja felismerni magában ezeket? Honann fogja tudni eldönteni, hogy melyik pályát válassza?

Sokszor hallani: "jó fejű gyerek, csak lusta". Na ilyen nincs. Csak lusta gyerek van. Minél tovább szarik bele az egészbe, annál nehezebb lesz később megszoknia a kemény munkát. Nincs olyan, hogy a gyerek mágikus módon elkezd jól tanulni, amikor szükség van a jó jegyekre. Ha nincs szorgalom, nincs előrejutás sem. A szar jegyek nem lesznek jobbak sosem maguktól, akit pedig végig békén hagytak az iskolában, az inkább belekényelmesedik ebbe és hozza a kötelezőt. Aztán jó lesz neki a gyenge gimi is, nem kell egyetem csak valami könnyű főiskola, belépőszintű állás... Így lehet ambíciómentes gyereket nevelni.

Nem kell színötösnek lenni, de ha meg sem próbálja, semmi nem lesz belőle. Én is a határozott terelgetés híve vagyok mert nem a haverja vagy, hanem a felelős szülő aki nem akarja, hogy a gyereke 25 évesen is otthon éljen még.

Tegnap egy jó hosszúra sikerült eszmecsere volt itt a gyerekek felpofozásáról, a fenékreütésről, stb. A többség maximálisan elítélte ezt a szülői magatartást.

Én azt gondolom, hogy a kötelező a jó bizonytavány, vagy pláne akitűnő bizonyítvány, nem sokkal kevésbé tiszteletlen hozzáállás a gyerekneveléshez. A szülő felelősségre szerintem az, hogy abban támogassa agyereket, hogy felsimerje, hogy ő mitől boldog, és abban, hoyg ezt a boldogságot elérje azon az úton, amit váalsztott.

Ha egy gyereket boldoggá tezs a jó bizonyítvány, akkor a szülő köztleessége tanulni vele, segíteni, különórákra járatni. Ha viszont nem ez az út fogja őt boldoggá tenni, akkor egy életre meg lehet rontani a szülő-gyerek kapcsolatot a kitűnő bizonyítvány, az elit középiksola és elit egyetem hajtásával. Ezekben az esetelkben valójában nem a gyerek a fontos, hhanem a szülő által a gyerek számára elképzelt és ideálisnak tarzott jövő megvalósítása, akár tetszik a gyereknek, akár nem, és "majd még hálás leszel érte, édes fiam". A valóság az, hogy van, aki hálás lesz érte, van, aki gyűlölni fogja a szüleit.

Én is megkaptam már az ofőtől, hogy maximalista anyuka vagyok, pedig nem. Ami nem megy, nem erőltetem, de hogy valami csak azért nem sikerül, mert lusta gyakorolni, vagy nem figyel oda, azért dühös vagyok.

Pl arról már lemondtam teljesen, hogy szépen fog írni vagy képes lesz a pálcikaemberkén kívül mást is rajzolni a gyerek, de pl a hibátlan másolást és a jó helyesírást igenis elvárom.

Másodikos, csúszott be figyelmetlenségből 3-as is, és lustaságból 1-es is. Utána nem volt kegyelem, minden nap gyakorolni kellett. Ha napi gyakorlás mellett sem menne jobban, akkor tudnám, hogy ennyire képes, de 2 hét múlva ugyanabból 5-öst szerzett...