Miként élitek, éltétek meg, amikor már nem kell, ill. lehet játszani a gyerekkel, amikor egyre inkább külön életet él?

Minden ember szomorú amiatt, amit addig szeretett és elmúlik

Csak épp egy gyerek esetében nem múlik el semmi, később is lehet rengeteg közös élményt szerezni

A gyerek nem azért van hogy babusgatni lehessen meg játszani vele hanem egy entitás aki teljes értékű emberré válik

Az idő megy, el kell fogadni

En csak azt làtom hogy az anyàkat ebben a korban az teszi teljessé, ha a kamasz nem céltalan sumàkolva tanul hanem jol es lelkiismeretesen es normalis pàrkapcsolata van es nem kocka, hanem nyitott. Amikor azt làtjàk, hogy jo uton jàr. Es nyugodtan "elengedhetik a kezèt"es bizhatnak benne, mégha hibàzik is olykor es nehéz is olykor.

A kapcsolat àtalakul. Nem làtom az anyàkon hogy hiànyozna a jàtszoter, igaz fàjo szivvel nosztalgiàznak olykor,de születés elöttöl kezdve a folyamatos elengedèsröl szol minden szakasz.

Elbucsuzol a terhességtöl, aztàn a tipegö babàtol, a bölcsistöl, ovistol, attol aki suliban tanul irni olvasni, attol aki még bizonytalanul nyitogatja a szàrnyait a nagybetüs életben, majd kirepül.

Legnehezebb a kirepülést elfogadni, hogy màsra "bizod" azt akit fèltön óvón neveltél akinek a legjobbakat akartad, es nem beleszolni abba sem ha fejjel megy a falnak. Mert màr felnött és az ö döntése.

A legjobb szerintem minden szakaszba olyan szineket varàzsolni amik megmaradnak örökre. Egy egy nap arra szànni mintha az lenne az utolso(mintha a jövöböl még visszajöhettél volna egyetlen napra), amikor baba, amikor ovis, amikor kisiskolàs, amikor mèg otthon èl es akkor nem ugy repül el minden hogy észre sem vetted

Az "AI mesterséges intelligencia"c film is hasonlot sugall amiröl irok, csak ott az érzelmekkel betàplàlt gyerekrobot kaphatta vissza egyetlen napra az ember anyukàjàt evszàzadok mulva. Kicsit könnyeztetös film.

Kellenek az èletbe az ilyen egyetlen napok, hogy utolag akkor ne legyen az bàr visszamehetnék,annyira hiànyzik.

Ezt a jelenben meg kell oldani. Mert mihelyst mult lesz, màr nem tudod.

Szoval ugy értettem, csinàlj most a gyermekeddel abban a mentalitàsban egy teljes olyan napot hogy ugy élitek meg mintha egyetlen nap lenne az utolso (mert kirepül, el fog költözni, felnött lesz)amikor nincs net es telefon csak ti, nosztalgiàzni a gyerekkorrol multrol, elmondani mennyire szereted és hiszed hogy megtalàlja majd a helyèt, közös program, ami megmarad mindig, ami csak a ti kapcsolatotokrol szol, àtölelni még igazi anyai -gyermek szeretettel, semmi fegyelmezés, hanem ünnep és köszönet hogy elkisérhetted az utjàn egy darabon, nevess a sztorijain, ne azt keresd benne, mi akaszt ki rajta, egy teljes nap mintha az lenne az egyetlen.

Mert nem csak a jàszotèr de a kamaszkor sem jön vissza.

2-es engem megkönnyeztettél.

Nagyon jól írod..

Monden szakasz egy kicsit az elengedésről és a jövő lehetőségéről szól.

El kell engedni valóban a terhességet, de ezáltal válunk anyává, szülővé./ többgyerekes szülővé/

Én elsopánkodtam akkor is picit, amikor mászni kezdett a lányom..

Most a szoptatást engedjük el.. itt az ideje..

Fejben készülök az egy gyerekes lét elengedésére, 1 hónap múlva születik a kistesó.

Ahogy a gyermekünk változik.. mi is válttozunk.

Lehet nosztalgiázni..

De a játszóterezés, meseolvasás, altatás is fokozatosan kopik el.

A közös játéknak nem kell eltünnie. Vagy nem kellene.

Persze ez is megváltozik

Mi a szüleimnel a mai napig játszunk.. ők 50-esek, mi 30-asok.

Kártyázunk, Activity-zünk, más társasozunk, van, hogy xboxozunk..

Tizenévesen sokat ország városoztunk...

Az elengedès nem egysuerű..

De a szülőnek is haladnia kell

Az enyémek még kisiskolások, és szoktak játszani a játékaikkal, de én már ritkán kellek hozzá. Őszintén szólva, annak örülök, hogy nem nekem kell folyton szórakoztatnom őket, többet tudok foglalkozni magammal, a saját dolgaimmal. Ugyanakkor ha együtt játszunk, az engem is jobban szórakoztat, mert lehet már velük kártyázni, Scrabble-lel játszani stb. A könyvek, amiket olvasunk esténként is sokkal érdekesebbek számomra. Elmegyünk néha biciklizni, futni, uszodába, remélem, ez nagyobb korukra is megmarad. És ami a legjobb, nagyon jókat beszélgetünk. A nagyobbik fiam mondta már párszor, hogy "Anya, veled olyan jó beszélgetni".

A gyerekkor minden szakaszának megvannak a szépségei, van, amit már nem csinálunk, de mindig vannak helyette új dolgok. Szeretném, ha kamaszként is szívesen beszélgetnének vagy kirándulnának velem. Ha már nem fogják igényelni a meseolvasást, még mindig beszélgethetünk arról, mit olvastak vagy milyen filmet láttak. Régen, a gyerekek előtt gyakran jártunk billiárdozni, bowlingozni, lassan ők is elég nagyok lesznek hozzá, már alig várom :)

Azt biztosan nehéz lesz majd megszokni, ha már nem lesznek itthon minden nap, majd kirepülnek. De ettől sem félek annyira, sok hobbim volt régen, amit a gyerekek mellett elhanyagoltam, lesz mivel foglalkoznom.

Én örülök, hogy önállósodnak és boldog vagyok,hogy el merik engedni a kezem. Holott én az a túlféltős fajta vagyok, ezért sokszor nagyon tudatosan kell kontrollálnom magam, hogy ne vegyem el a kedvüket.

A nagyobbik 18 lesz idén, a kisebbik 12.

Viszont attól függetlenül, hogy egyre inkább külön életet élnek mi nagyon sok közös programot szervezünk. Jövünk-megyünk sok helyre, otthon is leülünk társasozni, vagy együtt megnézünk egy filmet. De pl. a nagyobbik idén már nem jön velünk nyaralni..

Nem érzem magam haszontalannak, hisz eddig se a gyerekek töltötték meg tartalommal az életem és bármilyen fura is néha, hogy már annyira nincs igényük rám ,mégis tudok neki örülni. A párommal maximálisan kihasználjuk ezeket a gyerekmentes napokat-órákat. Sokkal több időnk van egymásra és ezt mindketten élvezzük.

Kedves Kérdező!

Ha úgy fogod fel az életed, hogy mindent... még a saját testedet is csak kölcsön kaptad erre a Földre, hogy éld az életet, amíg lehet... a gyermekedet úgyszintén, hogy ellásd, felneveld, amíg számára feltétlenül szükséges... de vagyontárgyaidat is, hogy használd fel, amíg csak tudod... akkor könnyebb lesz az elengedés, könnyebb a leválás, miközben Mindenki a saját útját járja...

Ez a NEM-ragaszkodás Mindenkitől és mindentől.

Ha bármennyire is ragaszkodsz... görcsösebb, nehezebb az élet és fájdalmas minden elválás.

Akár saját gyermekünkről, akár saját életünkről is legyen szó.

Az ERŐ legyen Veled!