Mitől lehet az, hogy egy 11 éves kislány nem igazán kommunikál felnőttekkel? Pl. Nem köszön vissza, ha ráköszön osztalytárs szülője, vagy nem válaszol kérdésére?

Előfordulhat, hogy kényelmetlenül érzi magát, mert nem tudja, hogyan szólítsa meg, hogyan köszönjön, hogyan válaszoljon.

Én speciel hülyét kapok attól, hogy az alsós gyerekemnél tök természetes, hogy tegezi a tanárait. X néni a megszólítás, de sziát köszön és tegezve beszél hozzá.

Ha egy ilyen kisgyerek találkozik egy olyan felnőttel, akit ez zavar (joggal) és még szóvá is teszi, akkor utána a gyerek összezavarodik és nem fogja tudni, hogy kivel, hogyan beszéljen, inkább nem beszél senkivel.

A visszaköszönés hiánya lehet neveletlenség is, de csöppet se biztos, hogy tudja, hogy az illető felnőtt egy osztálytársa szülője. Egy ismeretlen ember ráköszön, ő meg zavarba jön, mert nem ismeri, és nem köszön vissza.

Ha nem válaszol a kérdésre, akkor nyilván zavarban van. Talán visszahúzódóbb, de lehet, hogy nincs elég önbizalma, nem szokta meg, hogy bátran beszélhet (mert mondjuk a szülei sokszor leugatták, ha véleményt mondott valamiről).

"Ha egy ilyen kisgyerek találkozik egy olyan felnőttel, akit ez zavar (joggal) és még szóvá is teszi, akkor utána a gyerek összezavarodik és nem fogja tudni, hogy kivel, hogyan beszéljen, inkább nem beszél senkivel."

Na ezért. Az egyik szóvá teszi, ha tegezi, a másik szóvá teszi, ha magázza.

Ha nem azt mondja, hogy csá, akkor nyilván nem havernek tekint. Tisztelettel is lehet mondani, hogy szia.

Fèlénk, nem tudja melyik köszönesi formát használja.

Kislány koromban velem is volt ilyen.

Én is azt gondolom, hogy nincs elég önbizalma köszönni. Elég ha egyszer kétszer leugatták, hogy "nem jól" köszön és egy félénkebb gyerek már nem próbálkozik.

Hogy az én gyerekkoromból is hozzak példát: az alsós tanárom úgy tanított, hogy napszaknak megfelelően köszönjünk, ne csókolomozzunk már férfiakat. Anyám meg még akkor is lebąszott, amikor fiatal felnőttként nem "csókolommal" köszöntem a szomszéd pasinak! A barátnőm meg lesziázta a fiatal osztálytársának anyukáját, akiről joggal feltételeznénk, hogy ki nem állhatja a csókolomozást, na ő is kapott egy fejmosást, hogy milyen tiszteletlen, hogy nem csókolomozott! Szóval a felnőttek sem minden esetben vannak tisztában, hogy mi az illem, össze-vissza beszélnek, akkor a gyerek honnan tudhatná?

7es vagyok. Írok egy másik példát.

Akkor is gyerek voltam. Mindig zavarba jöttem, félénk is voltam. A tanárok ezt sose vették figyelembe. Kiàlltam felelni, megkukultam, ràm szóltak, biztos nem tanultam. Egyszer egy verset nem tudtam végig elmondani. A tanárnö nagyon csúnyán kiosztott, milyen ember vagyok? Nem szégyellem magam? Meg ilyenek. Pedig készültem.

Középsuliban pont ezert egy tanár meg is szégyenített a táblánál. Bas.ztatott és egész órán a táblánàl kellett állnom bünzetésböl. Persze idővel kinőttem ezt. Nem tudom hogyan és mikor. Ugye akkoriban nem volt ez a , ha gond van elmegyünk pszichiáterhez, bár jó lett volna, mert sokat szenvedtem ettől az érzéstől.