Mennyire fér be a nevelésbe szerintetek 1 pofon?

Mi kaptunk párat.Egy kézen meg tudom számolni mennyit, szóval nem volt egy terror háza.Viszont ezek a pofonok határozottan hatékonyan tereltek bennünket a megfelelő útra.Én pld azért kaptam, mert eltűntem otthonról 1 napra.Reggel elmentem a barátnőmhöz és este értem haza.A szüleim meg már a rendőrséget is hívták, hogy eltűntem.(nyilván nem szóltam) Mikor hazamentem meg lestem, hogy hm mi ez a felfordulás:D Szegény apu meg adott egy pofont megkönnyebbülésébe.Ekkor voltam 10 éves.Megtanultam, ha elmegyek valahova szólok nekik, mert aggódhatnak értem.Kifejezetten jó kapcsolatom volt apuval míg élt.Sose gondoltam, hogy ez a pofon ne okkal csattant volna.Öcsém azért kapott kamaszkorába mert volt egy pár hónapos agresszív időszaka és csak úgy lazán ököllel szétverte az egyik szobaajtót.Többet nem vert szét és viselkedni is tudott utána.

Van amikor más már nem segít.

Szerintem is belefér hébe-hóba 1, viszont én kamaszkorban már annyira nem látom értelmét, mert ha tényleg olyan ótvarul viselkedik a gyerek, mint amit írtál, ott már a kisgyermeki nevelésnél lettek elrontva a dolgok. Legalábbis én úgy vettem észre, hogy az elkényeztetett, szegényesen megnevelt gyerekekből lesznek ilyen kamaszok, és nem csak a hormonok miatt. Én pl az egyetlen pofonomat kb 6 éves koromban kaptam, valami óriási hiszti miatt, annyira nem emlékszem már rá. De arra igen, hogy ott megtanultam, hogyan kell normálisan viselkedni, mert annyira meglepett az a pofon. Szóval ebben a korban jobban hatással van a gyerekre. Nem azt mondom, hogy pofozgassunk minden rosszul viselkedő gyereket, de a mélyponton 1 is bőven elég.

Persze mindig vannak kivételek, lehet, hogy a te esetedben teljesen jó nevelést kapott a gyerek, és tényleg a hormonoktól meg mondjuk a haveroktól, egyéb külső hatásoktól lett ilyen. De én elsősorban inkább beszélgetni próbálnék, értelmesen megbeszélni, hiszen már nem kisgyerek, és ha az sem megy, akkor bünti, aztán max akkor egy pofon. Szerintem kamaszkorban inkább csak az utálat erősödik egy pofontól. Bár inkább utáljon 1 hónapig és tanuljon meg viselkedni. Csak nehogy még rosszabb irányba forduljon, érted. Nagy dilemma ez, és nagyon helyzetfüggő.

Tapasztalatom szerint a szülők az olyan viselkedésre akadnak ki, amit ők is ugyanúgy csinálnak, csak nem akarják észrevenni. Szóval szerintem inkább próbálj jó példával elöl járni. De persze ez az én szubjektív tapasztalatom. Anno én is kaptam pofonokat, kisebb és nagyobb koromban is, de ettől csak még jobban megutáltam az illetőt, mivel nyilvánvalóan nem a probléma okát kezelte, csak a saját idegességét akarta levezetni.

Végül ahogy idősebb lettem, a konfliktusok is elmúltak maguktól, nem a pofozkodás oldotta meg.

Belefér mert aki ennyire nem tud nevelni annak nincs más választása ha a fejére nő a gyerek. De ezt nem serdülő korban kéne elkezdeni tanítani a gyereknek. Senki nem a serdülés miatt fog így viselkedni, hanem mert már kicsi korában nagyon el lett cseszve a nevelése. Ha korábban nem tanítottak neki tiszteletet, nem tanították meg asszertív, higgadt kommunikációra, ha szépen megbeszélés helyett csak ordibálás meg indulat volt a szülő részéről akkor persze, hogy így fog viselkedni a gyerek. Pláne ez a "nem kapta meg amit akart ezért lopott a szülőtől" dolog. Ilyet csak olyan gyerek fog csinálni aki nagyon durván félre van nevelve és igazából sosem lett normálisan tanítva a szülők által, nem állítottak neki egészséges korlátokat.

Én úgy gondolom, hogy egyrészt nem ilyenkor kell már pofozkodni. Ha valaki csődöt mond szülőként azt nem a gyereken kell megtorolni, ő abból dolgozik amit otthon lát, amit a szülőktől kapott. Másrészt viszont igen, sajnos azoknak a szülőknek akik nem tudnak gyereket nevelni, nem tudnak kommunikálni ez az egyetlen út maradt ha már kamasz a gyerek. Vagy ez, vagy a totális káosz. Nyilván ezt gyerekvállalás előtt kellene magunkban felmérni, hogy tudunk-e normálisan kommunikálni és alkalmasak vagyunk-e gyerekvállalásra, de ez ugye csoda számba megy a magyar társadalomban.

Mikor a helyzet úgy kívánja, és már nem ért a gyerek a szép szóból, akkor kell oda vágni egy szép pofont, vagy egy jó kis nyaklevest, hogy tudja hol a határ. Igen is, nevelési célzattal nem csak lehet, hanem adni is kell! Akik nem ütötték meg indokolt esetben a gyereket, azoknál meg is lehet nézni a NEM NEVELÉS következményét...!

Egyébként nem vagyok verés párti, én is kaptam gyerek koromban, mikor megérdemeltem, és lám itt vagyok! 😉