Létezik olyan bűn, ami miatt egy gyerek azt érdemli, hogy a szülője kezet emeljen rá?

Kedves Kérdező!

Kérdésedre: Létezik, de én inkább csak bocsánatos bűnnek nevezném. Mert akkor... és ettől máris nevezhetnénk bűnözőnek is fiadat? Ugye, hogy azért ez talán túlzás lenne. Nevezzük inkább súlyos hibának, véteknek, amit tett. Egy helytelen döntés eredménye. Ám az Ő döntése... kéne, hogy legyen.

No, de ha a fiadat kérdezed... (mindenképpen beszélgess el vele erről az incidensről!), akkor valószínűleg nem azt mondja neked, hogy ez egy szándékosan, előre eltervezett, aljas szándékból elkövetett cselekedet volt részéről. Sőt, az is valószínű, hogy azt mondja majd: - De anya...Ő hozta ki belőlem! - Nem tehetek róla. Ami - ebben az esetben - azt jelenti, NEM vállalja a felelősséget a pofonért, amit adott, hiszen ezzel áthárította a lányra. Nos, akkor azt próbáld megértetni fiaddal, hogy az embernek mindig van választása: teszem/nem teszem, mondom/nem mondom, ütöm/nem ütöm. No erre persze azt mondja majd: - De annyira feldühített... felidegesített, elborult az agyam... vagyis nem szándékosan, hanem INDULATBÓL tettem.

Ahha... igen, ez ismerős. A legtöbbször indulatból tesz az ember olyasmit, amit később esetleg megbán. De... ahogyan szól a mondás: Késő bánat! Ám lehet rajta némileg javítani, pl. bocsánatkéréssel.

Szóval, azt próbáld meg kötetlen beszélgetés során, de mindenképpen vele együtt-érzően megvitatni (mint felnőtt a felnőttel, nem pedig, mint szülő a gyermekével!), hogy mi-minden történt a pofont megelőzően, hogy ennyire elszállt az agya/elméje. Mert az nyilvánvaló, hogy a pofon is egy OKOZAT. Aminek OKA kellett, hogy legyen. De, hogy mi minden? Ezt próbáld meg kipuhatolni és meglátod, hogy sokkal hamarább jutsz közelebb a fiad és a barátnője(!) valós problémájához. Hogy megértsd, vajon hogyan fajulhatott idáig a dolog. (Gondolom, nem alapvetően pofozkodós/verekedős jellemű/hajlamú a fiatok.)

Az apja racionális, valóban és tűrhetetlennek tartja az ilyen jellegű viselkedést, főleg a fiától. Ez érthető. (Szükség is van néha az un. Makarenkói pofonra.) De te, az anyja, gondolom inkább vagy intuitív, még ha szigorú is... és ha így van, akkor ez esetben Te tudsz közelebb kerülni fiú+lány problémájához. És ez lenne talán a legfontosabb, hogy képben legyél, hogy tudd azt, miként is tartsál "eligazítást" a fiad számára. Azt azért gondolom te is sejted, hogy 17 évesen a fiatalok sokkal inkább mintakövetés alapján cselekednek és nem annyira kifinomult még az egyéni belátásból/tapasztalatból származó szabad akaratot feltételező döntése.

Egyébként jól gondolod, hogy apa kicsit talán szigorúbban járt el a kelleténél, de ezt meg a férjeddel beszéld át, ám mindenképpen akkor, amikor a fiad akkori/eseti bántási hajlamával már valamennyire képben vagy.

Ez a javaslatom.

Az ERŐ legyen Veled!

Én nagyon ellene vagyok a gyerekverésnek, de ez most szerintem jogos volt a férjedtől.

Arra azért kiváncsi lennék mit tett a barátnője... mindegy is, nem szabadna egy lányt megütni. Persze egy fiút sem szabadna megütni, de ugye a férjed részéről ennek volt kiváltò oka.

Reméljük egyszeri eset volt és megbánta mindegyikőjük a saját hülyeségét.

Én alavetően annak a híve vagyok, hogy nincs olyan helyzet, amikor a szülő megütheti a gyerekét. DE ez a helyzet azért nagyon durva, most én is azt tudom mondani, hogy nagyon helyesen tette a férjed amit tett. Viszont pl. az hogy nem csinálhatja a gyerek jogsit, szerintem nen jó ötlet: az atyai pofonból tud tanulni, akár már akkor érezhette, hogy meg is érdemli (azt kapta, amit ő is tett a nála gyengêbbel), de az ilyen megvonások miatt inkább csak megutálja a szülőt, de ezen kívül nem lehet elérni vele semmit.

+ A 6-os válaszoló válasza számomra felháborító, az eufemizmusból én azt hámoztam ki, hogy itt is pofont vagy más testi fenyítést kapott az óvodás(!) gyerek, mert meghúzta valaki haját. Ez egy piti kis dolog, az oviban naponta többször előfordul, általában az óvónő is simán kezelni tudja. Ha én az ismerősötök lettem volna, és tudomást szerzek erről a helyzetről, még feljelentést is teszek az apuka ellen.

"Sajnos már nem fogadja el a kamujelzést, így csak a költőnőnknek jelzem, hogy tudom ám, hogy az."

Mi bajod van?