Szerintetek gáz ha ennyi idősen ilyeneket csinálok?

Hány éves vagy?

Amúgy nem, nem ciki. Nyugodtan játssz velük, ha szeretnél, és később sem kell kidobnod őket... Én 50 éves vagyok, de még megvan az a plüsskutyus, amit első osztályban kaptam a kitűnő bizonyítványomra.

És én 14 évesen még simán játszottam, bár nekünk nem barbik voltak, hanem inkább plüssök meg sima műanyag babák. A húgom 4 évvel fiatalabb nálam, annyiban volt nekem könnyebb, hogy úgy tudtam tenni, mintha csak az ő kedvéért játszanánk :) a rokonok meg odáig voltak, hogy milyen rendes vagyok, hogy ilyen "nagylány" létemre játszom a kishúgommal meg az unokatesókkal (akkor ők 7 és 9 évesek voltak).

Pedig nem az ő kedvükért volt, én is akartam :)

Ez teljesen normális:)

Én pl akkor vittem fel a padlásra a játékaimat, amikor középiskolába mentem, de akkor is úgy raktam bele őket a dobozokba, hogy "nehogy kényelmetlen legyen nekik". Egyébként meg a mai napig eljátszók valamivel, ha a kezem ügyébe kerül:D

Rokon gyerekekkel én is sokat játszottam, szerencsére szintén kisebbek, mint én, szóval én is rájuk foghattam. Szerintem 16 éves voltam, amikor először volt olyan érzésem, hogy nem szeretnék (vagy nem tudok?) játszani. De azóta meg újra megy, ha szükséges, és élvezem is.

A gyerekének titulált mesékkel, filmekkel sincsen baj, szerintem a Disney belőlem él:D

Lassan egyébként egyre kevesebbet érdekelnek majd téged a játékok, átveszi a helyét más, de ha most úgy érzed, hogy jól esik játszani, akkor játsz nyugodtan. Valóban, társadalmilag van egy ilyen nyomás, hogy "de hát te már nagy vagy!". És? Attól még szerethetsz játszani. Gondolj csak bele, vannak pl sport játékok, egy focistára mégsem mondja senki, olyan gyerekes, mert játszik.

Élvezd ki ezt az időt, bőven lesz alkalmad felnőttnek lenni, és akkor meg majd nosztalgiával gondolsz vissza, hogy de jó is volt olyan sokat, önfeledten játszani.

Ennyi idősen én is barbiztam még

16/l

15 évesen teljesen elmélyülten tudtam az egy évvel idősebb uncsitesómmal matchboxokat tologatni :)

szóval fel a fejjel, nyugodtan játssz a babákkal

(egyébként ott a sims, azzal életed végéig jatszhatsz ugy a babákkal, hogy senki nem tartja cikinek)

azt csinalj amihez kedved van, ne azt ami a gyakorisok szerint ciki vagy nem ciki.

en 19 eves vagyok de a mai napig szeretem a rajzfilmeket peldaul

Én még 19 évesen is ott tartok, hogy a kedvenc filmjeim és sorozataim rajzfilmek és animék, szeretek gyerekekkel játszani, ha nincs tömeg (vagy ha van, de nálam kisebbekkel vagyok), akkor felmászok minden fára, amire lehet. Szeretem a játszótereket, csúszda parkokat, a vízbe ugrálgadni, vízipisztoly és iszapcsatákat játszani. Ugrálok, mint egy nikkelbolha, ha valami öröm ér és nagyon odáig vagyok a Nintendo játékokért, plüssökkel és 1 puha díszpárnával alszom, a pólók közt is van pár gyerekes, meg van egy Adventure Time-os nadrágom, ami 4-5 éveyukas, 13 évesen kaptam, azóta festékfoltos is, mert kerítést festettem benne, anya fél akarta szabdalni 3 éve, de nem engedtem neki, mert kötődöm ahhoz a nadrághoz és bár kifogytam belőle, mégis viszonylag gyakran hordom itthon, mert szerintem kényelmes.

Szóval, ha engem elképzelsz, tuti valami elmegyógyintézetbe való bolond jut eszedbe, de a hétköznapi életben, ha random emberekkel találkozom, mindig normális vagyok és meg tudok ülni a seggemen, vannak értelmes, kifejtésre váró gondolataim.

Addig jó, míg gyerek vagy, és, ha más gyerekek nem is, a felnőttek legalább úgy gondolják rendben vagy. Én már kezdek félni, hogyan válik belőlem normális nő, mert a bunkó nővérem miatt "mindenki nővére" akartam lenni és ahányszor nálam kisebbekkel találkozom, lemegyek a szintjére, ami miatt egyre-egyre távolabb érzem magam a valós korosztályomtól.

Bocsi, ha ez off volt.