Mit tehetnék, hogy a fiam ne rombolja a mentális egészségét?

25 éves vagyok. Engem a szüleim sose korlátoztak se filmben, sem pedig játékok terén. Jó tanuló voltam, annak ellenére, hogy néha-néha tudom, hogy nem tettem oda magam, mert helyette játszottam. Viszont nem a játékot okolom, mert jó eséllyel helyette sem tanultam volna. Én rettentően hamar megismerkedtem a játékokkal, ugyan kezdetben több 2D cím volt, de idővel kezeim közé kerültek a 3D játékok, ugyan elég kezdetleges grafikával. Már az óvónő is riogatta a szüleim, meg nem egyszer hallottam, hogy a szemem is elromlik. Megjegyzem, hogy a szemeim is jó állapotban vannak, szemüveges sem vagyok, pedig tőlem kevés ember néz többet monitort. Gép előtt töltöm a napjaim többségét, főleg hogy a munkám is programozás.

A játékokat azért külön kategóriára lehet bontani. Fontos megjegyezni, hogy nem mind a gyilkolásról szól! A címek ugyan, amiket felsoroltál, valóban lehetőség van rájuk, sőt meg is követelik azt, de ilyenkor az ember ezekre nem emberként tekint, mert nagyon, nagyon, de nagyon messze van attól, mint egy élő hús-vér emberrel vagy más élőlénnyel tenné meg ugyan ezt. Azért az "öldöklős" játékot sem venném egy fedél alá. Teljesen más, mikor egy történet alapján megy az ember, vagy egy kompetitív játékban más játékost, vagy csak random mondjuk egy nyitott világban, sőt lehet nem is embert kell ölni, pl Doom. (lehetne még tovább is tagolni) Az viszont közös bennük, hogy egyiktől sem lesz gyilkos vágya egy épeszű embernek sem. Egyszerűen nem valóságos és nem a valóság. Én való életben sose kerestem a baj, mindig próbáltam lehető legmesszebb kerülni tőle, egy rohadt legyet sajnálok néha leütni, viszont videójátékban, sorozatban, filmekben rettentően magas az ingerküszöböm. Lényegében nem létezik olyan, ami ki tudna borítani. Hogy miért? Mert NEM a VALÓSÁG. Nem hat meg, hogy néhány "kódsor, objektum" elpusztul, módosul, hisz jómagam is létre tudom hozni őket, meg tudom írni. Nyilván másképp tudok tekinteni a dolgokra, mint az aki nem ezzel foglalkozik, de régebben, mikor még a programozásról semmit sem tudtam se tekintettem valóságnak.

"mindegyik iskolai lövöldöző tömeggyilkos ilyen játékokkal játszott"

Nem nehéz ilyet találni, hisz manapság az emberek többsége, főleg iskolás: játszik valamiféle játékkal. Régen is voltak gyilkosok, biztos akkor pedig valami rossz novellát, képregény olvastak... Egyúttal lehetne az is, hogy mindannyian néztek filmet.

De vegyük sorrendbe amiket állítasz:

Butító, agymosó játékok: ezt nem tudom mire vélni, nem tudom ezalatt mit értesz. Szerintem a legnagyobb gond itt a gyereknél nem a játék lesz, elég ha csak a médiát és néhány plakátot megnézel az utcán. Játékoknál nem igazán találkoztam olyannak, ami agymosó lenne. Fejtsd ki kérlek. De azt sem, hogy miért butítana. Nem tudok olyan tanulmányról, ami a butulással hozná összefüggésbe a játékokat. Ellenkezőjéről már hallottam, de lehet csak tájékozatlan vagyok. Viszont az tény, ha valaki túltolja, könnyen a tanulás rovására mehet és nem Petőfi egyik verse marad ki, hanem netán sokkal fontosabb dolgok kerülnek elhanyagolásra. Ezt pedig nem a gép előtt töltött órával lehet meghatározni. Nem feltétlen függő az, aki sokat tölt videójátékokkal.

Nem vagyok pszichopata. Legalábbis nem érzem magam annak, de nem tudom, hogy akik azok, mit éreznek. De valahogy közel sincs vágyam egy embernek se ártani. Pedig nem egy "embert" öltem meg játékokban.

Nem tudom mit értesz normális felnőtt élet alatt. Lehet kicsit zárkózott vagyok, nehezen nyitok mások felé, de erről nem a videójáték tehet. Ezen kívül nem tudom, hogy probléma lenne velem vagy más lennék, mint a többség. Nem rég végeztem az egyetemen. Mint beszédtéma én a játékokat nem szoktam felhozni való életben, csakis indokolt esetben vagy ha más kezdeményez, de akkor is sokszor utálok beszélni róluk, mert nincs miről. Gyűlölöm azt, amikor elkezdi valaki mondani, hogy nem tudom milyen játékban mit és miket ért el. Főleg, ha társaságban, publikus helyen ecseteli. Megint más egy történetet megvitatni, ha netán olyan. Nem tartom különbnek, mint akár egy könyvet megvitatni, filózgatni rajta, stb.

Tárgyiasítani a lányokat. Ha valami, akkor ez áll tőlem a legmesszebb. Ugyan nem hangoztatom magát a feminizmust, de eléggé egyenrangú nemként tekintem a nőket. Még elvárásaim sincsenek, mint hogy főzzön, mosson, stb. Eszembe sem jutna bármi olyasmi feltételezés, hogy egy nőnek ezeket meg "kellene" csinálnia. Még az uram (mint férjre hivatkozva), asszony és hasonló megszólításokat is gyűlölöm. Nálam ezek lenéző szavak, maximum viccben elfogadható. Csak sajnos túl sokat használják, nem is rossz indulatból, de hát ez az én bajom, valamiért rettentően negatív hangzása van nekem. A lényeg, hogy úgy gondolom, hogy egy fiúnak/férfinak nincs nagyobb szava, mint egy lánynak/nőnek és ugyan így fordítva is igaz. Ugyan számít a külső párkeresésnél (nálam), de ahogy észrevettem az lányoknál/nőknél is, de ugyan úgy a belső tulajdonságok is, ez pedig nem azt jelenti, hogy tárgyként tekintenék a másikra, vagy bárkit is tárgyiasítanék. Az a szememben nagyon messze áll.

Mint említettem, egyiket sem szeretném a valóságban kipróbálni. Pontosabban hazudnék, mert pár tevékenységet kipróbáltam játékokban, de valahogy nem jött át az élmény, például ejtőernyőzés, de mondjuk olyan kevésbé extra dolgot sem csináltam, mint a horgászat. Lehet egyszer ki kéne próbálnom. Mondjuk jobban belegondolva, lehet sajnálnám a halakat 😥

Egyébként pedig fura, hogy ilyen jól felsoroltad ezeket a címeket, remélem nem troll kérdés vagy provokatív. Ha pedig a fiad nem hanyagol el fontos dolgokat, addig aggódni nem hiszem, hogy kéne érte. Ismerek, ismertem olyanokat akiket tiltottak, aztán meglátásom szerint egyből sem következett pozitív végeredmény.

A könyvekben és filmekben is előfordul az erőszak, annyiban különbözik a videojátékok esetében a játékos dönti el, hogy mikor forduljon elő. És aki olvassa/nézi/játsza, az amennyiben ha egy egészséges ember, az tudja, hogye ez marhára nem a valóság.

Persze, nyilván az iskolai lövöldöző emberek is biztos játszottak ilyenekkel, de basszus, manapság annyira elterjedtek a játékok, hogy ez nem egy meglepő tendencia. Nyilván a zárkózott emberek például sokat játszanak, és vannak, aki azért zárkózott, mert csesztetik valahol, például az iskolában, és amikor megtörténik emiatt a baj, nyilván a játékokra, filmekre fogják fogni, hogy biztos amiatt, még véletlenül sem az az ok, hogy naponta kapta a bántást a környezettől. Nem a videojátékoktól lesz valaki a valóságban erőszakos. Vagy a környezet miatt, vagy alapból volt valami gond fejben.

Például itt vagyok én, a kedvenc könyvemben van olyan rész, ahol oldalakon keresztül le van írva, hogy hogy vágják le egyesével valakinek az ujjait, majd vágják ki a nyelvét. Láttam már filmeket, amiben ölnek meg embereket, játszottam már erőszakos játékkal is. Ennek ellenére nem vagyok erőszakos ember. Konkrétan ha bejön egy légy a lakásba, akkor mindig megpróbálom elkapni és élve kirakni az ablakon. A két állatvédő szervezetnél is önkénteskedek, pedig már megvan az ötven órás iskolai közösségi szolgálatom. Szerveztem szemét szedő szakkört a kollégiumunknak, mindig segítek a kollégiumi kupakgyűjtés lebonyolításában. Digitális oktatás alatt sok helyinek segítettem be azzal, hogy megpróbálom elmagyarázni legtöbb esetben az alsósoknak az anyagot, van akiket készítettem már fel nyolcadikos felvételire, sőt, volt akit online. Nyilván nem vagyok képzett pedagógus, csak egy random gimnazista, de akinek nem fér bele a magántanár, munka mellett nem tudja otthon tanítani a gyereket, annak azért jól jött a segítségem, ráadásul ingyen vállaltam be többnyire, vagy ha valaki ragaszkodott hozzá, hogy ne ingyen csináljam attól sem kértem el horribilis összegeket, sőt, anyagilag nekem kifejezetten nem érte meg annyiért, sokkal kifizetődőbb lett volna, ha az online suli okozza üres időmben rendes munkát keresek, vagy csak elvagyok magamba. Illetve a járvány előtt önkéntes voltam idősek otthonában, plusz szintén járvány előtt, amikor a kollégiumban készülődés volt arra, hogy karácsonyi/Mikulásos műsort tartunk a kórházban a gyerekeknek, abban a szervezésben is kivettem a részem, és még a műsorban is.

Szóval én nem gondolnám, hogy a néhány erőszakosabb játék, film, vagy könyv miatt én ilyen agresszív pszichopata lennék. Ez nem ezen múlik.

Pont az ilyen, a kérdezőhöz hasonló emberek miatt írok kutatásmódszertanra a "A videojátékok pozitív és negatív hatásai a serdülőkre" címmel. A videojátékok nem a Sátántől valóak.

Pár részlet:

Míg egyes játékokban a játékon belüli előrehaladást erőszak útján lehet elérni, más játékok a proszociális viselkedést részesítik előnyben. Például sok, több ember számára tervez játékban a játékosok számára kooperatív játékmódokat kínálnak, ahol a játékosokat az egymással való együttműködésre ösztönzik. Számos tanulmány alátámasztják azt a hipotézist, hogy a kooperatív játék elősegíti a proszociális viselkedést, és megfékezheti az agresszív viselkedést. (Lobel, Rutger, Engels, Stone, Burk, Granic, 2017)

Egy vizsgálatban négy darab, a figyelem pontos mérésére alkalmas feladattal hasonlítottak össze gyakorlott akció-videojátékosokat (akik legalább egy órát játszottak naponta a vizsgálatot megelőző fél évben) és videojátékkal nem játszó személyeket. Mindegyik feladatban jobban teljesítettek a videojátékokkal játszók. Hatékonyabban tudták figyelmen kívül hagyni zavaró tényezőket, pontosabban becsülték meg az elemek számát, hatékonyabban tudták az információt időben feldolgozni és a figyelmüket megosztani. Egy további kísérletben a nem játszókat gyakoroltatták tíz napon keresztül egy a játszó személyek kedvelt játékához hasonlóval, és náluk is megállapították két feladatban a vizuális figyelem javulását. A vizsgálat végzői arra a következtetésre jutottak, hogy bár a videojátékok nem tűnnek hasznosnak, a vizuális figyelmi feldolgozás alapvető megváltoztatására képesek. (Green, Baveller, 2003)

Amúgy köszi, hogy eszembe juttattad azt, hogy azon kívül, hogy kitérek arra, hogy sokszor nem az a korcsoport játszik egy játékkal, mint aminek szánták is, foglalkozzak az egyéni éréssel (mivel az korcsoport AJÁNLÁS), az ok-okozati összefüggéssel és a sztereotípiákkal is.

Mert az a sztereotípia, hogy a videójátékok szociopata gyilkossá teszik a gyereket, nyílegyenes ellentétben áll azzal, hogy a gamerek vézna, szemüveges intovertált emberek, akik hozzá se szólnak a másikhoz, ha nem kell.

Amúgy meg nem lesz valaki pszichopata nem tudom mi, ha játszik. Nem a játék növeli az aggressziót, a játék gyűjti az agressziót. Ráadásul legális utat ad a levezetésre. Hidd el, nagyon jó érzés Identity V-ben vadászként játszva végre elkapni az egyik menekülőt.

Ha ő gyűjti ezeket a játékokat, akkor feltehetőleg direkt ilyet keres. Szóval nem a játéknak van hatása a viselkedésére, hanem az ízlésének van hatása a játékválasztására. Én pl azokat a játékokat szeretem, ahol a szörnnyel is lehet lenni.

Amúgy miért vannak égig magasztalva a könyvek és a filmek? Abból is ugyanúgy van 18+-os. Sőt, ha a japán hentaiokat is számoljuk, még 21+-os is van.