Hogyan vegyem rá magam Az evésre?!

Keress fel egy dietetikust, aki segít összeállítani valami épkézláb étrendet, amivel minden szükséges anyagot be tudsz vinni a szervezetedbe. Kellenek majd vitaminok, kiegészítők. Így talán csökkenthetők a tüneteid.

Pszichológussal is érdemes lenne beszélned.

szihológus... uramisten.

egyébként a dietetikus jó ötlet.

Nálam is gimiben kezdődött, én is majdnem annyit hiányoztam, hogy hajszálon múlt, hogy nem rúgtak ki. Közben vastagbélgyulladás lett, ami végül 10 évig tartott. Aztán már felnőttként kiderült, hogy én is sok alapélelmiszerre vagyok érzékeny, pl. glutén, kukorica, rizs, krumpli, tej, tojás, élesztő és még jó pár "apróság" mint pl. narancs, mogyoró... nem folytatom, lehet nem is férne ide :)

Ugyanakkor nem mondanám ízetlennek az életem, maradtak még választási lehetőségeim (most ebédeltem salátafőzeléket pulykahússal meg borsóval és jelentem, finom volt:), csak hát nehéz volt megtanulni nem ételként tekinteni azokra a dolgokra, amiket a legtöbb ember eszik.

Lassan másfél éve diétázom és megérte, mert végre - a kaja-igényeimet leszámítva - normális életem van, pl. nem kell félnem a hasmenéstől és nem kell magamnál hordanom egy zsák görcsoldót. (Régen szinte emberek közé sem mertem már menni vagy pláne utazni vagy hosszabb időre zárt helyen lenni.)

Persze sokszor elfog az önsajnálat, és a legrosszabb az, amikor kínálgatnak és magyarázkodni kell... De ugyanakkor ha úgy nézem, pozitív, hogy kiderült végre, mik ártanak nekem, hiszen lett egy receptem nagyjából a régi, életképes önmagamhoz. Hogy mit hozok ki belőle, hát az elég macerás, de sajnos kreatívnak kell lenni.

Azt ajánlom, írj egy listát arról is, hogy mit ehetsz aztán meg főzz te magadnak és nem leszel parás, hogy vajon mi kerülhetett bele. A kajabeszerzésre meg úgy szoktam tekinteni, mint egy vadászatra az ehetetlen ételek dzsungelében az ehetők után.