Miért van egyre több szomorú, depressziós kamasz? Szerintetek mi az oka ennek? Mivel lehetne ezen változtatni? Kinek a feladata a segítség nyújtás egy ilyen estben (szülő, szakember, senki stb. )? Mivel lehet ezen segíteni?

részemről: Érzelmi zsarnok, teljesítmény-kényszeres anya, gyógyszeres kezelésre szoruló de nem kezeltetett pszichés problémákkal, agresszív hajlamokkal + alkoholista apa (szerencsére csak totál megbízhatatlan és érzelmileg nulla, de nem agresszív)

ki segítene? látszólag bájosan szépen élünk. én meg szimplán csak megőrülök vagy ... nemtom. eddig túl gyáva voltam

Nekem is voltak/vannak ilyen problémáim, a tavalyi nyaramat pszichológussal töltöttem javarészt, nem segített szinte semmit.

Nekem az okozta, hogy úgymond népszerű voltam, sok haverral, csak aztán hirtelen ráeszméltem hogy ennek semmi értelme, nincs érzelem, felületes viszony mind, egy kiborultam, magamba zárkóztam, csak a legjobb barátnőm tartott ki mellettem és nem könyvelt el dilisnek.

Azóta abbahagytam a vagdosást, kergetem el a rossz gondolatokat és 100%-ban a művészetre tudok koncentrálni, így jövőre kezdhetek is a környék legjobb művészeti sulijában:)

Az agyturkász nem segített, hisz bennem volt a tudat, hogy őt azért fizetik, hogy meghallgasson és igazából kismillió hozzám hasonlóval találkozik, ezért konkrétan lesz.rja az én kis nyavalyáim.

Szerintem a legtöbb esetben pedig a magas elvárások, a kilátástalanság, a jövőkép hiánya és az elhidegülés miatt van.

15L

A média hatására egyre nagyobb igényeik vannak, amiket a szülők nem tudnak mindig biztosítani, ezért átmennek depisbe, holott a legtöbbjük jobban él, mint az emberek közel háromnegyede. Képtelenek becsülni amijük van, ellenben folyton többet akarnak, hogy megfeleljenek a szociális kritériumoknak. A szülőkre nem hallgatnak, mert szerintük ők csak azért vannak, hogy akadályozzák az önmegvalósításukat (drogozás és piálás hányásig,) épp ezért szarnak a fejükre, de ha pénz kéne focilabda méretű bociszemekkel kuncsorognak, utána meg a hátuk mögött kiröhögik a szerencsétlent, aki tízórázik, hogy a kölke meleget ehessen.

Én is sok mindent kaptam, többet is, mint amire szükségem volt, mégis képes voltam látni mindennek az értékét.

Általánosságba

-Túlhajszolt, így időhiányos, és idegesebb szülők, akik rossz minták, és nem figyelnek a gyerekre(elkallódnak)

-Iskolában való túlzott elvárás

Érzékenyebbeknél

-A világ romlásának, szörnyűségeinek túlzott bemutatása a modern kor technikáival

-0 erkölcs, így se barátság, se megbízható pár

Én meg azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a "szív szemének" vaksága - vagyis a szeretet hiánya. A depresszió fő oka nem az anyagi nélkülözés. A depressziót a szeretetteljes emberi kapcsolatok hiánya okozza.

Ezt valahol olvastam és valóban igaz. Egyre többet hallani arról, hogy a szülői kapcsolatok jóval több része, mint a fele vagy válással, veszekedéssel vagy halállal jár. Sőt, van aki még nem is ismeri a szüleit. A másik réteg, aki meg idővel rájön, hogy nem stimmel valami vele, mint az átlaggal. Gondolok itt arra, hogy valaki biszex vagy meleg. (Én is az vagyok). A médiából, újságokból, vallásokból mindenhonnan az jön le, hogy a biszexualitás, homoszexualitás bűn. De ha egyszer valaki így született, mit tehet? Persze hogy magában keresi a hibát, és nem meri felvállalni, magába fojtva az egészet, mert az """egészséges""" emberek ez ellen vannak. Persze valamilyen szinten a felvonulásoknak is döntő szerepe van ebben.

Én erre visszagondolva pár évvel ezelőtt neten tudtam csak kommunikálni, élőben egyszerűen nem tudtam, képtelen voltam rá. Még valamilyen szinten most is így van. Elhívnak akárhová, mindig lemondom. Ha elég magabiztos lennék, lenne egy igaz barátom, párkapcsolatom számomra minden jó lenne, úgy, mint a filmekben, sorozatokban, és a tinik többsége is erre vágyik. Ez az, ami sokszor nincs meg, vagy nem is jön össze. De ha ez meglenne nálam, akkor már reményteljesebben gondolnék a jövőre, gondolkoznék, hogy mi az a cél, amit igazán el akarok érni, mi akarok lenni, alkotni valami jót.. Tisztán látnám a jövőképemet. De addig csak felemészt a depresszió és a kilátástalanság, amíg nem rendeződnek az emberi kapcsolatok, addig nem is érdekel semmi.

16/F