Kamaszok, szeretitek az osztályotokat?

Szeretem is meg nem is!

Nyelvi osztályba járok

Eléggé klikkes osztály vagyunk.. Hétköznapokon nem is vesszük egymást de ha olyan van akkor mind a 34en összefogunk. Vagy ha valakit megkell védeni akkor egymás segítségére sietünk :)

De összességéban nagyon jó osztály vagyunk! Meg a hülyülés az órákon..Főleg azóta h jött egy új srác aki nagyon nagy szájú! :D

Hát elmegy.

Nálunk is nagyon megy a klikkesedés, egymás kibeszélése, de ha iskolakerülésről van szó, akkor abban össze tud fogni az egész osztály :D

Tavaly elég unalmasak voltak még, de mára már oldottabb a hangulat az órákon, így annyira nem telnek unalmasan.

őszintén szólva gyűlölöm őket.mindenki mindig azon van hogy hozza kellemetlen helyzetbe a másikat(kavarások,beköpés puskázáskor stb stb).de végre 8.os vagyok,ès június után soha többé nem kell őket látnom!!! :) :)

L/15

Szeretem, a többség normális, de nem rajongok értük. Tudunk együtt dolgozni, pár szót beszélgetni, de nagyon sok a klikk, így igazi "osztályközösség" nincs.

Mondjuk még így is örülhetek, ennél sokkal rosszabb volt az általános iskolás osztályom, ahol folyamatosan vitatkoztak az emberek.

Régebben nagyon szerettem ezt az osztályt, de mára már inkább tűrhetőnek nevezném. Szívesen elmegyek velük bárhová, nincs bajom az osztályprogramokkal, de megvan a saját baráti társaságom, amiből néhányan ebbe az osztályba járnak, de sokkal jobban szeretem az évfolyamtársaimat.

Nemrég volt a diákdiri választás, ami a mi sulinkban elég komoly esemény, és lényegében az összehozás a célja, de minket teljesen széthúzott. Csak a diákdiri miatt hirtelen annyira megosztott lett az osztály, mint még soha, klikkesebb lett, mint az elmúlt 2 évben együttvéve. Olyannyira, hogy a diákdiri előtt - amire készültünk 4 hónapot - két nappal a fél osztály bejelentette, hogy nekik nem tetszik a témánk, ez meg elindított egy olyan visszafordíthatatlan veszekedés láncreakciót, hogy a végére már mindenki utált mindenkit. A csendes emberek hirtelen rohadt kemény kritikákkal illettek mindenkit, volt sírás, volt pofozkodás, kiabálás, olyanok vágtak egymás fejéhez durva dolgokat, akik azelőtt majdhogynem elválaszthatatlanok voltak. Amikor a kampányidőszaknak vége lett, furcsa csend uralkodott néhány hétig. Vége lett az osztály eseményeknek, amiken a diri előtt összekovácsoló, csapatépítő tréningként szervezgettünk (házibulik, ivászatok, beszélgetések). Mindenki ment a maga útjára, és a kézzel fogható utófeszültséget inkább kerültük, már csak tanulni jártunk be. Aztán lett két szerelmes pár, és akkor már ők lettek a téma, és úgy egy hónappal a kampány után már tudtunk nyíltan beszélni róla, és egy kicsit lehiggadtunk. Mostanra már más a fő téma, és egy fokkal jobb, mint akkor, de érződik, hogy már nem lesz ugyanolyan, mert akik nagyon összevesztek akkor, most már csak beszélőviszonyban vannak, nincsenek annyira nagyon jóban. Azt veszem észre, hogy ha kell beszélgetünk és jól érezzük magunkat, de szünetekben mégis sokan menekülnek a folyosóra. Sok lett egymásból, úgy érzem. Idén nem is megyünk ottalvós osztálykirándulásra, mert ott elszabadulna a pokol újra, főleg hogy még innánk is.