Újra együtt vagyok a barátommal, aki kis híján tönkretett. Hogy mondjam el itthon?

Tudom, szerintetek kihasznál, elhagy, naiv és buta vagyok, stb (amúgy nem ilyen). Tegyünk úgy, mintha elolvastam volna és ugorjunk oda, ahol segítetek.

Röviden:

Lett egy barátom, akibe már előtte régóta szerelmes voltam. Nem az a tipikus "szülők kedvence", inkább az, akitől féltenek a szülők, hajnalban megnézik, hogy az ágyamba vagyok-e és még új zárat is képesek az ajtóra tetetni és mindenki észreveszi, népszerű... Mégis, valahogy még az anyámat is levette a lábáról és apával is egész jól megvoltak, fesztiválokra is elengedtek vele és nyaralni is. De aztán szakítottunk és ő a világ másik részére költözött, az anyjához. Én pedig itt maradtam és nem viseltem annyira jól a dolgot, kb. annyiból álltak a napjaim, hogy hajnalig ébren voltam, nappal zombimódban járkáltam, igyekeztem minél kevesebb időt emberek között lenni, majd itthon magamra zártam a szobát és ennyi volt, anyáék pszichológushoz akartak vinni már a végén. Aztán erőre kaptam és visszatértem az 'életbe', mert nem akartam, hogy magukat hibáztassák, miattam veszekedjenek és a barátaim is elforduljanak tőlem, de még így is 24/7 a fejemben volt, mindenről eszembe jutott (10 évet osztálytársak voltunk). Anyáék őt hibáztatják, mert eléggé megváltoztam és nem annyira kedvelik már, vagyis ez enyhe kifejezés...

De együtt vagyunk megint és látják rajtam, hogy van valami és nem szeretnék hazudni nekik, de fogalmam sincs, hogyan mondjam meg nekik.