Akit szerették a szülei irányítani, ez megváltozott miután elköltözött otthonról?

Nem automatikusan. Küzdeni kellett érte. Apukám még mindig emlékszik, amikor először nem mentem haza hétvégén és azt mondtam, hogy "nem megyek, mert most dolgom van, élem az életem". Pedig már elmúltam 30, de azt mondta, hogy az ütős volt. Meg kellett nekik is tanulni elfogadni, hogy már nem vagyok gyerek. Máshogy nem ment, mint így. 19 voltam, mikor elköltöztem, kb. 23-ig tartott, mire tényleg függetlennek éreztem magam. Harc volt, mindennapos harc.

4 éve, 24 évesen költöztem el, de még mindig folyamatosan alakul a dolog. Kezdetben naponta beszéltünk telefonon, elvárták, hogy minden hétvégére hazamenjek, és otthon töltsem a szabadságomat. Volt egy elég nagy vita, mikor berendeztem a lakást, mert apa másik bútort javasolt, de az nekem nem tetszett, és mivel az én lakásom meg az én pénzem, "nem fogadtam szót". Viszont ez nagyon kellett, mert azóta érzem, hogy kezdi megtalálni a határokat.

Egyáltalán nem. Még durvább, kéretlen beavatkozások következtek.

Hát igen, nem könnyű az ilyen szülővel. Nehezen tudják elfogadni, ha nem ők irányítanak már. Borzasztó