Miért olyan nagy baj, ha kiállok a béke mellett itthon?

Köztem és az öcsém között is hasonló korkülönbség van, én vagyok most 20, ő 10. Nálunk viszont mindig az volt a szabály, hogy a kicsi hallgasson rám is, mi így lettünk nevelve. Neki is voltak hangoskodó korszakai, de azok szüleinket is zavarták, és általában nem én voltam, akinél először elszakadt a cérna. Másrészt egy nagyon kedves barátoméknál a nagyobb egy betűt nem szólhat az öccséhez nevelési célzattal, mert hogy nem az ő gyereke, ne nevelje. A kisebb tojik a nagyobb fejére, rettenetesen el tud szállni, ugyanazokat a "tinihibákat" követi el, mint a nagyobb, ő meg ne tud mit kezdeni vele - szívesen elmagyarázná, hogy ezeknek mi lesz a vége, a már az öccse szól rá, hogy ne nevelj, nem vagy az apám.

Nem ismerem a szüleid, de úgy látom, ők inkább a második kategóriába tartoznak. Lehet, ők azt látják, hogy rászóltál az öcsédre, nem azt, hogy égre csönd lenne, ha hagynák.

Gondolom mert a szüleid régóta ismernek, tudják milyen a stílusod. És amikor rászóltál, valószínűleg úgy látták, hogy valami dühkitörésed van. Ha valaki kistestvére több mint 2 évvel fiatalabb akkor, tudjon már parancsolni neki a szülő beleszólása nélkül is.

17 évesen, hogy zavarhatnak el gondolkodni a szobádba? Valószínűleg ezért nem fogad szót a testvéred, mert látja, hogy neked nincs otthon semmi tekintélyed.