Kamaszok akiknek valamelyik szülője tanár, milyen a kapcsolatotok és hogyan viszonyulnak hozzátok a suliban?

Nekem csak az egyik szülőm tanár. Én is abba a suliba jártam, amelyikben ő tanított (az én osztályomat egyébként ő nem tanította). Az osztálytársaim ugyanúgy viszonyultak hozzám, mint a többi osztálytársamhoz, nem éreztették soha, hogy szerintük esetleg kivételeznének velem (egyébként ez nem is volt így, általánosságban inkább azt mondanám, hogy nem különösebben szerettek a tanárok (bár volt, aki igen), volt pár olyan is, akivel kölcsönösen utáltuk egymást).

Megfelelési kényszerem emiatt nem volt. Kitűnő tanuló voltam amúgy, de csakis magam miatt, ehhez senkinek nem volt semmi köze, a szüleim soha nem kényszerítettek volna ilyesmire, tudják, hogy kb. semmit nem ér a kitűnő bizonyítvány, de én magamtól elvártam.

Szerencsére viszonylag normálisak voltak a tanáraim, legalábbis árulkodás szempontjából, max. 1-2 olyan tanár volt, akik beköptek valamiért, de ők sem gyakran.

Cigizni is legalább a fél tanárikar látott az ott töltött 4 évem alatt, és még ezt sem mondták vissza, még akkor sem amikor még csak kilencedikes-tizedikes voltam. :D

Rossz jegyekről sem árulkodtak, bár kitűnő tanuló lévén nem is volt sok ilyen, és pont emiatt a szüleim sem szóltak soha semmit, ha néha valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, tudták, hogy magamtól is úgyis azon leszek, hogy kijavítsak, felesleges ilyesmi miatt még pluszban stresszelni.

Szóval hál'Istennek abszolút nem azt tapasztaltam, mint te. :)

A nem tanár szülőmmel különben jobb a kapcsolatom, mint a tanárral, de ennek a hivatásához semmi köze, csak annyiról van szó, hogy a nem tanár szülőmmel hasonlóbb a személyiségünk, de mindkettejüket nagyon szeretem és jó szülőnek gondolom.

(igen, direkt nem neveztem meg, hogy melyik szülőm tanár, illetve, hogy mit tanít :D már így is épp eléggé felismerhető vagyok, nem kell még konkretizálnom is)