Nektek (és/vagy gyerekeiteknek, unokáitoknak) mi volt a kamaszkori lázadás csúcspontja?

Nálam az, hogy minden kis szarságon összevesztünk anyával, állandóan zengett a ház a veszekedéstől, sokszor tovább kimaradtam, mint ahogy engedte (utána ebből is veszekedés lett.)

Ennyi volt, szerencsére hamar lenyugodtam. :)

Nálunk a bulizáson ment a vita. Nem akartak elengedni mindig, amikor mentem volna. De van, amikor elengedtek. Csak néha kitalálták, hogy nem mehetek sehova. Én meg nem értettem. Ebből voltak veszekedések.

Egyébként semmi különös, szokásos tini dolgok. Ne ölelgessenek, ne pusziljanak meg. Láttak dohányozni, érzik rajtam, hogy ittam, milyen hülye zenét hallgatok. Ilyesmik :)

Így utólag egyébként nem sok mindenre emlékszem, de szüleim még emlékeznek egy-egy vitára.

Nekem az volt, hogy éjjel a takaróm alá beráncigált lámpa mellett olvastam. Ugyanis gyűlölték ha olvastam, nem becsülték túl sokra ezt a tevékenységet.

A gyerekeim egyelőre nem lázadtak. A fiam már nem is fog, mert már kinőtt a kamaszkorból. :-) MÉg van egy 17 és fél meg egy 13 és fél éves lányom, de egyelőre egyik sem mutatja jelét a lázadásnak.

Én aktívan bulizok, meg minden, de sosincs belőle balhé, persze most már ideje lenne megkomolyodni :D

17/F