Mi a véleményetek arról, hogy a gyermekotthonban, ahol sokáig éltem, a mai napig én vagyok a téma? (részletek lent)

Sziasztok.

17 éves fiú vagyok. 2011 decemberétől idén nyárig egy gyermekotthonban éltem, tulajdonképpen ott nőttem fel. Márciusban leszek 18 éves, de már csak papíron vagyok ott, egyébként a nagymamámnál lakom. Maradtak az otthonból számomra kedves emberek, gyerek, s felnőtt is. Három hónapja nem tartózkodom az otthonban, de van ott egy gyermekfelügyelő (férfi), aki állandóan engem emleget. Tudtam, hogy utál engem, meg én is őt, de nem értem, hogy három hónapja nem vagyok ott, akkor miért kell még mindig velem foglalkoznia? Uszítja ellenem az embereket, de szerencsére mindenki tudja, ki a jó és ki a rossz.

Amikor ott voltam, akkor is folyton szenvedtem tőle, éheztetett bennünket, büntetett azzal, hogy kikapcsolta az internetet, szidta a családunkat, amiről mi, gyerekek nem tehetünk róla, a szüleink olyanok, amilyenek...

Most vettem a bátorságot és írtam neki üzenetet, amiben letegeztem őt, elmondtam neki, hogy szálljon le rólam és tulajdonképp elküldtem az anyjába. Tudom, hogy oltári botrány lesz ebből, hogy ki mertem nyitni a számat és most egy hónapig ez lesz a téma. De ez a kitörésem már 4 éve érett. De nevetséges hogy három hónapja nem látott és rólam ugat minden nap.

Ráadásul 2 munkahelyem van, napi 16 órázom, 17 évesen, a két étteremben, ahol eltudtam helyezkedni és szeretem csinálni. Jövőre lakást veszek, jogosítványt teszek le, autót vásárolok, stb...

Nem értem, miért jó rólam beszélni. Tudom, hogy érdekes ember vagyok, irigylésre méltó talpraesettséggel, tudással és életerővel. De ez ne ok arra, hogy gyalázzanak a tudtom nélkül, a hátam mögött. A szembe soha nem merte belemondani. Vajon mért?

Kérlek, mondjátok el a véleményeteket.