Szülők, ti engednétek a 16 éves lányotoknak hogy madárpókot tartson?

Nem!

Választhat: vagy a pók vagy én.

Ha pókot akar, tartson, mikor már egyedül él, de abban bizos lehet, hogy akkor az életben nem megyek látogatóba hozzá.

Nem engedném meg, mert velem együtt van pókfóbiában szenvedő a családban.

Értsd úgy, hogy vagy pánik vagy lefagyás fogja el a nővéremet, ha lát egy 8 lábút. Vagy pánikol és teszi egy órával később is, miután megöltük a pókot (igen, kivinni nem elég, látnia kell, hogy megdöglött, ahhoz, hogy megnyugodjon valamikor) vagy csak lesokkol, lemerevedik és jóval később kezd el zokogni.

Én csak elkáromkodom magam és gyorsan agyoncsapom, de ha nem láttam meghalni a pókot, addig nem bírok abba a szobába bemenni, ahol láttam. Illetve rémálmaim szoktak lenni, mert egyszer gyerekkoromban arccal beleszaladtam egy kifeszített keresztespók hálójába. Azt hiszem, ezóta tart nálam a rettegés a pókoktól.

1 szó mint 100:

Bármilyen háziállat tartása előzetes közös beleegyezést igényel minden, abban a háztartásban élő részéről és ha egy ilyen "kényes" állatról van szó, akkor a legkisebb ellenvetést is meg kell értenie annak, aki szerette volna az állatot.

Az ilyesmi nem játék, nem egy macska, kutya, nyuszi vagy tengeri sün...