Történt már olyan valakivel, hogy kamaszkorban ideiglenesen kerekesszéket kellett használnia?

A fiamnak 17 évesen nyílt lábszár törése volt.

A kerekes szék jelentette, hogy kimozdulhat otthonról.

Akadály mentes iskolába járt. Mindenki segítette. A lányok kimondottan élvezték, hogy tolhassák. Suli után is mindig jött valaki, hogy le vigye a térre. Persze neki előtte is sok volt a barátja. Idővel maga is boldogult.

Az én sulimba például rendszeresen látok 3-4 gyereket (középiskola) akiknek nincs rendben a lábuk valami fejlődési rendellenesség vagy betegség miatt, meg kerekesszékeseket is szoktam. Nálunk egyházi iskola, most is nyertek pályázatot, most olyan felújítást csinálnak, hogy a suli 2 fele között a földszint és az emeletek között volt lift az egyik szárnyba, ezzel a megoldással tudtak órákra is járni, de még a suli másik nagyobb szárnyrészénél lévő tesi órákra is le tudjanak menni oda most építettnek 1 liftet. Nálunk teljes mertékbe támogatják és nem nézik le/ itélik el a mássága miatt, sőt csak segítik őket, az iskola èpülete eddig is viszonylag akadálymentesített volt, de most már teljesen az lesz.

Másik példa unokatesóm, aki 4-5. osztályig de lehet még 3 és 6. osztályban is kerekesszékkel közlekedett már amennyire tudott. Ide jártam én is általános iskolába, sokszor ígérték, hogy a bejárathoz szerelnek fel felvonót, de nem lett, majd mikor lett már nem volt rá szüksége. Általánosban teljesen lenézőek voltak vele, ha látták sokszor beszéltek róla a háta mögött. Unokatesómról annyit kell tudni, hogy csontrákja volt a combjában... előtte sok barátja volt, de aztán ahogy járt a kezelésekre, nem tudott iskolába járni a barátaival amennyire tudom nem igen tartották a kapcsolatot, inkább mindig külföldi gyerekekkel játszott a gépen. Így mikor iskolába járt újra rákból gyógyultan, de még nem tudta használni a lábát (és még most se rendesen) az udvarra se tudott lemenni, mindig én a húgom és a szünetben bentlévő hetesek meg talán még 1-2 gyerek volt az akik beszélgettek vele a szünetekben. Többször találkoztam azzal a folyosó, hogy látták bemenni az iskolába és rögtön súgtak össze a háta mögött, nem mindegy, hogy hány évesek vannak az adott közegbe. Amúgy végülis az iskolával nem volt baj, érti mindenki, hogy jó régi az iskola és liftnek sincs hely, de az volt gáz, hogy mindig csak ígérték a felvonót. Most már tényleg gyógyult, de a lábát még mindig nem tudja jól hajlítani, rövidebb az egyik lába lassan 5 cm-rel... kicsit kinézik az alsóbb évfolyamosok, mert ők nem találkoztak vele annyit, nem tudják mi történt, de az osztály újra jól elfogadta, már simán mankóval is boldogul egyedül is, bár felügyelet azért nem árt neki, nehogy essen és törjön sokadszor a lába. Szórakozasi lehetőség kimerül neki abban, hogy elmegy moziba a családjával, a mindennapi kötelező sétát megteszik, esetleg közben szereznek sütot vagy valamit a boltból motívációnak, 2017ben már voltak nyaralni Horvátországban, bár itt már mankós volt. Míg kerekes székes volt kb semmi ilyen nem volt, tényleg csak ült a székben és elvitték egy körre sétálni. Mondjuk ez nem teljesen a kérdésre a válasz, meg más egy kicsit mint egy mondjuk lebénult fiatal esete.