Ti mennyire ertetek egyet abban, hogy a szulok a jo tanulo/jo sportolo/ stb. , tehat eletcellal rendelkezo, tehetseges es rendes gyerekeket tamogassak anyagilag?

Engem (és a tesómat) ilyen elv mellett neveltek a szüleink. Amíg tanultam, megkaptam mindent.

A gimiben nem voltam korlátozva, hogy mikor hová mehetek, mettől meddig. Egy dolog volt kikötve, hogy a tanulmányi eredményem legyen rendbe, ne nagyon menjek 4.00 alá. Nekem ez amúgy sem jelentett problémát, mert elég maximalista voltam már 14-15 évesen is. Szerettem a legjobbat nyújtani, legyen szó akár egy sima felelésről az iskolában, akár hobbiról. Plusz jó érzés volt, hogy milyen büszkék voltak rám a sikereim miatt.

Később is kaptam lakást, autót. Úgy voltak vele, hogy megadnak mindent, nekem a munkám a tanulás. Mert annak ők sem látták értelmét, hogy egyetem mellett elmenjek mondjuk egy Mekibe dolgozni, hullafáradtan essek haza és próbáljak meg tanulni, aztán másnap kezdjem ezt újra. Ráadásul szerintem a mai világban hatalmas segítség, ha van az embernek egy biztos alapja, tehát nem kell azon izgulnia, hogy hogyan fizeti ki a lakáshitelt, vagy az albérleti díjat a jövő hónapban, vagy hogy nem kell később a fizetése felét félretennie.

Én hálás vagyok nekik azért, hogy támogattak. Mert nélkülük nem lenne most négy nyelvvizsgám, nem tanulhattam volna külföldön, lehet csak nagy nehézségek árán szereztem volna diplomát.

Én is így szeretném majd nevelni a gyerekeinket, mert az én kapcsolatom a szüleimmel a mai napig jó. Bármiben számíthatok rájuk, nyugodtan megbeszélhetek velük bármit (ez amúgy régen is így volt). Szerintem az ember előtt ott az egész élet, hogy dolgozzon. De a kamaszkor, vagy az egyetemista lét nem tart tovább néhány évnél és azok az évek ne azzal teljenek el, hogy a gyerek stresszel, hogy most tanuljon, vagy dolgozzon inkább, vagy hogy hullafáradt legyen, mert a munka és az iskola leszívja.

Tehetős családból származom és mi is azok vagyunk a férjemmel.

A kategóriáid alapján a középszerűbe tartozunk. De még kicsi a gyerekem. Azért leírom, mit gondolok.

Eleve a kérdéseddel nem értek egyet, szerintem az anyagi támogatásom nem függ majd attól, mennyire jó tanuló vagy sportoló a gyerekem. Rendes... kinek mi a rendes.

Ha úgy látnám, hogy értelmes dolgokra költ (igen, itt a buli is beletartozik, vagy smink, ilyesmik) egy számomra elfogadható mértékben, akkor persze támogatom.

Ijesztőnek tartom viszont, ha egy ilyen "tehetős szülők gyereke" a minél drágább, márkásabb tárgyakban leli örömét az élmények helyett, ha az értékrendjét a pénz határozza meg, és ha a szülei pénzére felvág. Ha úgy látnám a gyerekemen, hogy jó úton halad ebben az irányban, akkor végiggondolnám, hogy mennyi zsebpénzt adjak.

Nahát, akkor mi a te mércéd szerint szegény réteg vagyunk.

Érdekes, pedig van mit ennünk, fizetjük az albérletet, számlákat is rendesen.

Pont az ilyen gyerekeket támogatják a szüleik, azért is jo tanulok.

A rossz tanulok pont a szegényebb réteg.őket kéne támogatni