Szerintetek kinek kéne bocsánatot kérnie?

gyanitom nem elso alkalom, hogy otthagyod a ruhaidat ( azt irtad neha, de kerdes, hogy az a neha az heti 5 vagy evi 5...) es mar eldurrant az agya azon, hogy o 4 orakor dolgozni indul, hogy gondoskodjon az anyagiakrol, te meg ennyire se vagy kepes, hogy ne hagyd ott a ruhakat . oszinten, mibe tartott volna elpakolni furdes utan a cuccaid, meg ha faradt is vagy ? 2 perc korulbelul.

mostmar biztos nem fogod otthagyni faradtan sem, de eleg draga tanulopenz volt ez neked.

Ahogy így olvastam a kérdést baromi banális hülyeségnek tűnik. De közben meg ugyanilyen harcaim voltak a szüleimmel.

Kicsit értetlenül állok most hogy már nem vagyok kamasz és nem élek a szüleimmel és még nem született gyerekem sem hogy ezeknek mégis mi értelme?

A szülő túl frusztrált és ilyen apró idegesítő dolgok miatt a gyereken vezeti le? A gyerek meg képtelen valaha is bármit megtenni amit a szülő kér, mert nehogy már az legyen amit ő akar?

Tényleg nem értem de nem akarom falhoz vágni a gyerekem cuccait mert nem rak valamit arrébb. Van ebből kiút?

Kamaszként én is kiakadtam volna rajta. Most anyukaként viszont azt mondom, hogy legalább leközelebb elrámolsz magad után.

Ha 4kor felébredtél, amikor anyud szólt, totál pofátlanság azt mondani neki, hogy majd 7kor, mert csak akkor kelsz. Ilyenkor felemeled a hátsód az ágyból, és elslattyogsz a tőled 10 méterre lévő cuccodig, ha azt akarod, hogy más nem piszkálja. Ha már képtelen voltál rászánni este fáradtan (anyád szerinted 4kor nem fáradt?) rászánni azt a 2 percet.

A szoktam és a néha ellentmondásos nekem. Gondolom nem előszö9r és nem is huszadszor szólt érte a felmenőd.

Legközelebb elpakolsz. Drága tanulópénz volt.

Bocsánatot kérni? Neked azért, mert neveletlen, szófogadatlan, nemtörődöm vagy. Anyádnak meg azért, mert figyelmetlen volt.

A 7. válaszolóhoz hasonlóan én is átérzem a szitut kamaszként (örülök, hogy nem lettem tipikus amnéziás felnőtt :)), de kamaszodó gyerek anyjaként a másik oldalt is látom már.

Sajnos az embernek felnőttként rohadt sok gondja-baja van, és ha erre rájön az, hogy mindent húszszor kell elmondani/kérni, mégsem csinálja meg a gyerek, az igencsak fel tudja bosszantani.

Igazatok van abban, hogy ezek „apró” dolgok, de sajnos az élet ezekből az apróságokból áll, s ha millió ilyen kis bosszantó ügyed van, akkor – felnőttség ide vagy oda – egyszer csak robbansz.

Azt javaslom én is, hogy pár ilyen dologra figyelj oda jobban, és mindnyájatoknak jobb lesz.

Mondok még valamit: nem tudom, anyukád hány éves, de ha már elmúlt 40, simán lehet, hogy klimaxolni kezdett, ami szintén nem tesz túl jót az idegrendszernek. Bár én még nem vagyok benne, már el tudom képzelni, milyen nehéz is lehet ez… a hormonok ugyanis tényleg nagyon durván el tudják borítani az ember agyát (a kamaszokét is, ugye). Emlékszem, mikor terhesen megtapasztaltam ezt először, és ahogy telnek az évek, a menstruációm előtt is egyre ramatyabb idegállapotban vagyok, szóval hidd el, nem könnyű a „korosodás” sem.