Csak abból lesz sikeres ember aki visszafogott és szabálykövető?

Nem ennyire fekete és fehér ez. Annak is meg van a hátránya ha vki karót nyelt és megrögzött szabálykoveto. Az élethez rugalmasság és alkalmazkodás kell. Párkapcsolatok is mennek emiatt tönkre.

A kipróbálás az élet része is lehet. Baj akkor van, ha valaki elindul a lejtőn és csak az alkohol és a drog okoz örömet.

Veled az ég egy adta világon semmi baj nincs. Még mindig jobb most ezen túlesni mint 40 éves korodban 1-2 gyerekkel heti szinten leinnád magad.

Egyetértek az előttem szólókkal. Az elég széles baráti és haveri körömből kiindulva, ha ez igaz volna, mi, akik késő huszonéves korunkig csináltunk ilyen „kilengéseket”, egytől egyig alkoholista munkanélküliek lennénk család és barátok nélkül. :) Elárulom: egy ilyen sincs köztünk, s ha ez számít, informatikustól pszichológuson át a bankigazgatókig mindenféle munkakörben dolgozunk, családunk lett – ja, és elég jó a szociális hálónk, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy kamaszkorunktól társasági emberek voltunk.

Az ismerősöd csak azért mondta ezt, mert magát akarja igazolni (vagy a szülei ültették el benne ezt a gondolatot, vagy szorong attól, hogy nem bírja elengedni magát). Vannak szülők, akik ebben a tévhitben élnek, múltkor egy középiskolai felvételis fórumon olvastam, hogy egy anyuka azért vetett el egy (egyébként „elit”) gimit, hogy oda nem íratja a gyerekét, mert látott előtte cigizni diákokat. Ez egyszerű korlátoltság, vagy szimpla félelem az ismeretlentől (gondolom, ő sosem tett semmi ilyen „rosszat”).

Mondom mindezt úgy, hogy nemsokára kamasz a gyerekem, és biztos vagyok benne, hogy szét fogom magam parázni, nehogy baja essen, ha elkezd bulizni járni. :)

18 éves vagyok most megyek egyetemre. A gimnázium utolsó két évében elég sokat jártunk bulizni vagy kocsmázni (és nem, nem jelenti ez azt hogy mindig hullarészegek lettünk). rengeteg jó fej embert ismertem meg úgy hogy egy kulturált kocsmában összeverődtünk, új társaságokba kerültem. Nem dohányzom, de kipróbáltam. Füvet, drogot azonban soha. Ilyennek neveltek illetve nálam ez elvi dolog is.

Sokszor egész hétvégéket töltöttem így.

Ennek ellenére mindig is jó tanuló voltam, két előrehozott érettségit csináltam (angol, majd angol szintemelő), felsőfokú nyelvvizsgát, jogsit plusz ugye az egyetemre is készültem. És felvettek. És nem lettem se alkoholista se drogos se semmi. És nem hiszem hogy az leszek.

Van amivel kapcsolatban érthető az ismerősöd véleménye mert elég szomorú hogy az ember el megy egy tök szimpla buliba ahol nagyjából 16-25 évesek vannak és sajnos már mindenhol jelen van a drog. Normális helyeken is. És hogy enélkül (vagy matt részegség nélkül) nem tudják jól érezni magukat az emberek.

Ugyanakkor az is normális hogy az ember kíváncsi és ki akar próbálni dolgokat. A dohányzás is pl ilyen szerintem. Az hogy rászoksz-e az meg már csak rajtad múlik és fejben dől el. És aki egy minimálisan is erős jellem és nem akar rászokni az nem is fog.

a kérdésedre egy szó a válaszom: nem!

ám ha lehetőséged van rá ne itthon járj egyetemre

„Az lesz a sikeres aki kegyetlenül átgázol mindenkin”

„melyik országban? itthon csalni, lopni kell meg nyalni, taposni”

Akik ezt írtátok, fogalmazzátok meg, légyszi, mit jelent számotokra a siker!