Miert nem engedi a felesegem, hogy a gyerekek segitsenek neki a konyhaban?

Mert képtelen bevonni őket a nekik való szinten. A nagy amiota csak járni tud, jön, segít. Nem tiltom ki, mert akkor majd ledhetem, hogy nagyobb korára barmit is segítsen.

Tudja mihez nem nyúlhat, és nem is teszi. Olajosat a hátsó részére rakom a főzőlapnak, és engedrm, hogy segitsen.

Hat, az én gyerekem már 16 éves, de mwgmondom őszintén, csak hátráltat a konyhában. Ha egyedül csinálom a dolgomat, jobban haladok - és nem azért, mert bénán csinálja, vagy nem figyel, stb. Kimondottan ügyes gyerek. Egyszerűen nekem egyedül jobban megy. Vannak ilyen emberek.

Mondjuk amíg pici volt, mindig adtam neki valami munkat, amin érdekelte - pl egy darab tésztát gyurhatott, vagy zöldséget szeletelt, stb. Mindig olyat, amire épp nem volt szükség, tehát magában a munkafoylamatban nem hatraltatott

Azért vagyok lepontozva, mert én képes vagyok nem negativ tényezőként kezelni a gyereket magam mellett a konyhában? Vagy azért mert azt irtam, ha nagyobb lesz, már pont emiatt nem akar segiteni?

Imádok főzni, és nem... Nem hátráltat a gyerekem, nem tart fel, sőt, még jó móka is együtt főzni vagy sütni. Ezzel is tanítok neki valamit, megismerkedik az alapanyagokkal és nem csak a kész ételt látja. Plusz, ha velem akar lenni főzésnél, mert segítene, nem fogok nemet mondani, csak azért, mert igy lassabban keszül el az étel. Én ezt nem érzem hátráltatásnak. Nagyon szeret panirozni, parolt rizst késziteni, vagy tejberízst, imád tésztát szaggatni, ha sütünk, persze, hogy nem érdekli a sok játék, ha az, amit en csinálok számára izgalmasabb.

Pontozzatok le nyugodtan, de én élvezem, akarmikor segiteni akar valamiben. És továbbra is igy csinálom.

Nekem nem a főzés az énidőm, hanem más.