Nektek mindig jut ido minden nap jatszani a gyerekkel?

Persze, hogy könnyebb jófej, játszós szülőnek lenni, ha pár napot van csak veled a gyerek.

Ezt te,tudod, mennyit foglalkozol velük tisztán, úgy, hogy nem másra figyelsz.

Nálunk van játszás a délutánban minden nap. Nekem sincs mindig kedvem, de a fiam igényli, kéri. Szerintem fontos része a napnak, hiszen alig pár órát vagyunk együtt.

Már másban keresed a hibát.

Egyedülálló anya vagyok, naponta egy órát legalább játszom vele, ennél meg csak többet régebben, most 5 éves. Nagyrészt nem egyhuzamban, de jó félóra általában a tűréshatárom, onnantól kezd zavarni a jàték.

Kergetőzés többször is van egy nap, csikizés is legalább ennyi, most tapsolós játékot tanítottam neki, de szokott a hátamra ugrani, megviccelni napközben, de játékot lehet csempészni a házimunkába is(nálunk most teregetésnél ő rázza a ruhát, mint a propellert), vagy barkóbázni főzés közben..

Aztán van közös telefonos játékunk, candy crush és pokémon, az egyikből 5 perc játék van egy nap legalább.

Babázni, autót tologatnj 2 hetente egyszer van, ezek a játékok szoktak kiidegelni:)

Aztán 2 naponta játszunk feladatosat füzetekből együtt vagy 20 percet.

A játszót cseréld le, hisz oviban napi 3 órát van játszón..

10-12ig meg 3tól 4-5ig

Mi minden nap átsétálunk a játszón, átegyensúlyoz a jàrdaszélen, hintázik 5 percet, lecsúszik egyszer, keresünk szöcskét, miközben jövünk elfele, az utcán keresünk diót, átugorjuk az árkot, aztán hazaérünk.

Igazából ha belegondolok egész nap játszom vele, amikor együtt vagyunk, mind móka.

Esti mesék(2 dal, 2 vers, egy mese) mindig ugyanazokat kéri, csak a mese más, ezek alapok szerintem..

Nézz magadba, más valóban foglalkozik a gyerekével és nem keres erre támogatást.

Nem a ritkább élmények maradnak meg a gyerekben, hanem a mély nyomot hagyók.

Ha naponta ingerült vagy, nem mókáztok, az lesz a gyerek tapasztalata, hogy mindig dolgod van, nem figyelsz rá, nem vagy vele.

Pont most realizáltam, hogy ez ősztől nagyon keveset vagyunk egyáltalán együtt, mert két irányba hordom őket, az egyiket mindenféle iskola előtti fejlesztésre küldték, a másik meg most felvételizik majd 8osztályos gimibe, mellette jár sportra és zenél is. Szóval fél5-re tudok értük menni már így is lecsípve a melóból és már majdnem 7-fél8, mire hazaérünk. Egyébként a fiaim 4 év korkülönbséggel elég jól elröhögcsélnek este vacsora és fürdés után valami szerepjátékot kitalálva, és akkor marad nálunk is a vízszintesben beszélgetés, esti mese - mondjuk sokszor egy óráig is dumálunk, kb. mint egy nyári táborban, és sajnos túl izgalmas könyveket szoktam olvasni, úgyhogy ezzel is mindig csúszunk. Apa meg olyankor szokott beesni, és csak "beköszön", ha meg ritkán hamarabb sikerül hazaérnie, akkor még lerohanják egy birkózásra. Társasozni vagy festeni, együtt legózni, sütit sütni... stb. csak hétvégén szoktunk, ha épp nekem is ihletem van, és hát szoktunk "nyomogatni" is, bár a foci meg az autóverseny engem nem annyira köt le :D Ja és elég nagy társasági életük van, mindig van valami vendégség nálunk vagy mi megyünk rokonokhoz, barátokhoz. (Játszóteret néha direkt kerülöm egy hosszabb úton, mert mindig meglátunk egy havert és akkor minimum fél-egy óráig nincs menekvés...)

Szerintem nálatok az a baj, hogy versenybe raktad magad apával, hozzá méred magad. Biztos, hogy ha nálunk megkérdeznék, akkor meg mondjuk nagymama lenne a legjobb fej, aki "végre foglalkozik velünk" (azaz fordításban több mindenre kapható, ami épp eszükbe jut), de hát sebaj, ettől még tudom, hogy szeretnek :D

Csak egy apróságra reagálnék: Ha játszótérre mentek, azt én játszásnak betudnám. Mondjuk hintáztatod, vagy homokozásnál meghallgatod, mit épít éppen. Vagy csak összemosolyogtok, amikor csúszik le a csúszdán. :-)

Szerintem tudatosítsd a gyerekedben, hogy ez is együtt-játszás.

Jó dolog, hogy este együtt beszélgették, cirógatod őket. Nem tudom, mesélni szoktál-e. Legalább egy rövid mesét jó lenne minden este beilleszteni a "szertartásokba".

Az jó dolog, hogy az apjuk foglalkozik és játszik velük. Ügyelj arra, hogy sose legyél féltékeny arra, ha apáról jót mondanak, vagy a közös játékról ő jut először eszükbe.

Ne akarj tökéletes anyuka lenni!

Két gyerekkel, egyedül nevelve, ez úgysem sikerülhet. Legyél ELÉG JÓ anya, és kiegyensúlyozott, vidám ember!

Mekkora egy marhaság!

Egy dolog túltolni az anyaságot, de más, ha a gyerek nem érzi, hogy az egyik szülője foglalkozna vele!

Ez nem tökély, ez alap, hogy a gyerek nap mint nap érezze, hogy fontos!

Ha nem érzi, az olyan messze van a tökélytől, hogy elmondani nem lehet, ebben nem szabad kiegyezni és ráhagyni, és pár zseni még meg is erősíti ebben!

Képzeld én is dolgozom, de reggel megpuszilgatom, megcsikizem 5 perc, elmondja mit álmodott, lenyomunk két kiszámolót 5 perc.

Hazafelé az úton hagyom játszani és közben ránézek, beszélek vele!(nem hagyom, hogy beszéljen hozzám, mint a homokozós példánál) építek vele, fogom a kezét, versenyt futunk, bátorítom az átugrásnál, fogom az ujját, lehajolok a szöcskéhez és én is keresem ez is vagx 20 perc az amúgy 10 perces menet helyett.

Teregetésnél megmutatom én is pörgetem a ruhát 2 irányba, rádob még 5 percet.

Ágyazásnál dobáljuk a párnát, belebújhat a huzatbarlangba, elkapom és megcsikizem, plusz 5 perc.

A gyerekem ezekből érzi, hogy játszom vele, hogy ketten vagyunk a tevékenységben, nem csak ő, nem csak nézem, nem csak hallgatok.

Ez egy hangyaszemnyi része a tökélynek, és még simán lehetne fokozni is.

Ha nálad nem érzi a gyereked, hogy vannak közös dolaitok, akkor az nincs rendben.

Mellesleg játszón az ovisok nem az anyjukkal bandáznak, hanem másokkal építenek alagutat, kergetőznek, harcolnak, lökik egymást, az anyák a homokozó széléről felügyelni szoktak, a legtöbb a padról sem mozdul meg, és olyanokat mondanak, hogy aha, ez jó, ügyes vagy, lassabban, szép, tetszik. Ez a silány kapcsolat egy gyereket sem elégít ki érzelmileg, nem csoda, ha ennél többre vágyik, felnőttként te sem éred be ennyivel.

Tanulj meg kapcsolatot teremteni napközben a gyerekeddel, mert úgy el fog tàvolodni érzelmileg, hogy később nem

fogod tudni behozni.

Egész jó, hogy kiderítsd mit gondol, hogy viselkedsz, ha fogsz egy bábut, te leszel a gyerek, a másik bábu meg az anya.

Rosszalkodj, játsszd végig egy napotokat aztán eszmélj rá, mit gondol a gyereked, hogy viselkedik egy anya.