Ha ekkora különbséggel születtek gyerekeid, megbántad? Felsorolnád az okait?

2,5 év van közöttük, a kicsi 1 hónap múlva lesz 4 éves.

Így akartuk és teljesen jó, nem nehezebb, mint amikor csak 1 volt. Abban könnyebb, hogy elvannak együtt is és nem kell állandóan nekem lekötni őket

3,5 év van köztük, most 1 éves a kicsi, 4,5 a nagy. Nekem nagyon jó így ha lenne harmadik, ugyanennyit várnék.

A nagyobbik már ügyes, önálló, nem érzem, hogy ketté kell szakadnom, mert mindkettőnek minden pillanatban kellek. Nincs egyszerre sírás, és melyik ujjamba harapjak, mint kisebb korkülönbség esetén. Nekem nem való az egyik kicsi, másik pici szitu, nagyon stresszesnek éltem volna meg szerintem. Így viszont imádom.

És nekem az is fontos, hogy a kicsinek is járjon a csak vele töltött idő, ez így, hogy a nagy ovis, adott. Mindkettőjük babakorát ki akartam élvezni, nem egyiktől szaladni a másikig. A pici korán fekszik, direkt így szoktattam, így a nagynak is van este 1-2 órája velünk, amikor csak vele vagyunk. Nekünk ez nagyon bejött így, nem féltékeny senki, mindenki nyugis és boldog.

A két fiam közt 15 hónap van. Az első egy év volt nehéz, főleg mert a kicsinek több betegsége volt, sokat volt kórházban. Mikor otthon volt is több figyelmet igényelt.

A nagyobbik kilenc, a kisebbik 8 éves volt mikor védekezés mellett megfogant a kishúguk. Igazából ott kb csak a kicsire kellett figyelnem hiszen a két nagy teljesen jól feltalálta magát.

Annyit bánok hogy míg a két fiú teljesen össze nőtt, a kislányom mindig kívűl álló maradt.

Már felnőttek, a kisebbik fiam 7 éve balesetben elhunyt, a bátya ott volt, teljesen össze tört. A lányom amiatt nagyon szomorú mert kevés emlée van a testvéréről. Azóta a fiam és a lányom többet beszélgetnek, fiam külföldön él.