Megoldható a problémám vagy engedem el?

Esetleg, ha megneveled?

Az én 2,5 éves kisfiam jön velem minden ügyet intézni. Szépen sétál velem kézen fogva. Babakocsi 1 éves koráig volt. Aztán mikor megtanult járni, tanítva lett rá, hogy mindig fogni kell a kezem, ha sétálunk. Boltba bemegyünk megbeszéljük 1 valamit választhat, kiválasztja berakja a kosárba mellettem van, kifizetjük megvár együtt kimegyünk.

Próbáld te is tanítani rá, hogyha nem fogja a kezed, akkor jön a sok autó és elüti.

Már rég megkellett volna nevelni. Ez nem a dackorszak hibája.

Az én lányom 2 éves, tudja nagyon jól, hogy otthon lehet örjöngeni, hisztizni a semmiért, de emberek között azt várom el, hogy viselkedjen.

Nem akkor tanítottam, mikor rohantunk valahová, hanem akkor amikor csak sétálni mentünk. Ha nem fogta meg a kezem, beültetem a babakocsiba, hisztizik? Had hisztizzen, ott nem tud kárt tenni magában. Ha nem viselkedett a boltban, visszaraktam mindent amit meg akart venni, kifizettem gyorsan ami kellett az örjöngő gyerekkel, és mentünk haza. Többször tudatosítottam a gyerekben, hogy ez, meg ez azért van, mert nem viselkedett, nem fogadott szót.

Időt kellett volna szánni arra, hogy megneveld. Most 2 évesen elég annyit kérdeznem tőle, hogy tudja-e, hogy mi lesz, ha nem viselkedik? Egyből kisangyal lesz.

Hát pedig ez nevelés kérdése. Nincs megfelelő szigor...

Ha kitépi a kezet, utánamesz, és megfogod a csuklóját. 3 éves, nem kell már a babakocsi neki. Ha leveti magát a földre, akkor átléped és megmondod neki, ha nem jön, ott marad. A nagyobb össz 2x vetette le magát a földre, és 1x szaladt el. Minden alkalommal megvolt a következménye, így nem próbálkozott tovább.

Akinek nem olyan típusú, habitusú a gyereke, az nem fogja ezt megérteni. Az első háromnak nem azért nem szalad el a gyereke, mert olyan fantasztikus szülők. Hanem vagy azért, mert nem olyan típusúak vagy azért, mert félnek. Én nem lennék rá büszke, hogy a gyerekem fél tőlem.

Én ebben a korban még hurciztam a gyerekem, imádtuk mindketten, így nem voltak ilyen gondjaink. Amikor elkezdtünk hurci nélkül menni, és elkezdett őrjöngeni a boltban, akkor azzal tereltem, hogy mókáztunk. Indiánszögdelésben mentünk a boltban két-három métert. Lenyugodott, és meg lehetett vele beszélni, hogy sétál szépen mellettem, és akkor veszünk valamit (olyat ígértem neki, amit amúgyis akartam venni). Később jött, hogy "azt is vegyük meg". Olyankor üzletelek vele: csak az egyik maradhat sajnos, akkor válasszon ő. A férjemmel néha versenyzünk, hogy ki tudja nagyobb marhaságról leveszélni a gyereket, és minél kisebb dologra lecseréltetni vele.

Ez nem az a spártai módszer, amit a fentiek csinálnak, nekem az nem menne, nem vagyok olyan és nem hiszek benne. Majd mindjárt jön vki és jól megmondja, hogy nálam a gyerek irányít. Csak én meg leszarom mások véleményét.