Ajanlanatok "kezikonyvet" testverek nevelesehez?

Gyakori kérdések :) mert nagyon sokan kértek már itt tanácsot ilyen témában.

Szerintem az a lényeg (nálunk 3 és fél év van köztük, most 5 és 9 évesek, és szerintem eddig jól vettük az akadályt, mert bár versenyezni szoktak, általában élvezik egymás társaságát), hogy a nagyobbhoz alkalmazkodjon a kicsi (pl. napirendben). Sose pattintsd le a nagyot a kicsi miatt és legyen vele fix időd, amikor csak vele tudsz foglalkozni (nem a házimunka mellett úgy mellesleg, hanem tényleg rá figyelsz) és amire ő számíthat. Valamennyi féltékenység vele jár (személyiségtől függ) és nem is baj, ha túlestek rajta, sőt akár ki is tudja, meri mondani pl. hogy "vigyük vissza" :D ha valamiért mérges rá. Sokszor (ismerősi példák) nem is születéskor jön elő, hanem amikor a kicsit 8-10 hónaposan elkezdi felfedezni a nagyobb dolgait és már nem marad ott, ahová leraktad és így több idődet veszi el. A másik fontos, hogy sose hagyd őket kettesben (pláne ne bízd rá a nagyra a kicsit), mert nagyon balesetveszélyes, és mindkettő a te felelősséged, a te gyereked. Lehet kérni és nevelni is kell arra a nagyot, hogy segítőkész legyen, be is vonhatod a kicsi körüli teendőkbe, mint "supervisort", aki már ismeri a dörgést, de azért ez önkéntes alapon, udvariasan kérve és sok-sok dicsérettel menjen. Jók az olyan mesekönyvek (ezernyi van a piacon), amik kistestvér születéséről szólnak (hogyan érkezik egy kisbaba, mire "jó" és mire nem...) illetve, ha nektek volt testvéretek, mesélhettek akár esti meseként a gyerekkorotokról, azt szokták szeretni és segít, hogy meg tudjátok beszélni a dolog jó és rossz oldalát is.

Általános gyereknevelési könyvekben szokott lenni erről külön fejezet.

Mi ezeket forgattuk:

Ranschburg Jenő: Szülők könyve

Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak.

Általában véve ezt a két gyerekpszichológust tekintjük mértékadónak.