Te mennyit játszol 3 év alatti gyerekeddel?

Hidd el én se imádok legózni ,vagy autót tologatni, de ez az együtt töltött idő soha nem jön vissza.

Nem kell órákat, de kell idő mikor csak rá figyelsz,csak vele foglalkozol, nincs telefon,tv, semmi csak ti ketten. Nagyon szerencsés vagy hogy nem hisztis a gyereked hogy figyelemre vágyik, ez ritka.

Nálunk is a férjem aki jobban játszik, mivel ő nincs egész nap a gyerekkel könnyebben átlendül mivel egész nap hiányzik neki a poronty, de én akkor is megerőszakolom ha kell magam, és igen napi 1-2 óra közös idő kell a gyerekkel mikor csak rá figyelek, csak vele játszok. Így jön létre a kötődés, és a bizalom.

Én, bár még csak 8 hónapos a babám, de egész nap játszom vele. Főzni este főzök, mikor az apja haza jön, nagytakarítást nem csinálok minden nap, de amikor igen, akkor amikor alszik, vagy pár játékkal magam mellé teszem.

Tulajdonképpen mikortól fel kel,este fürdésig (az alvásokat leszámítva) mellette vagyok és játszom vele.

13 hós múlt a fiam. Nagyon szereti, ha tornyot építek, amit ledönthet, formabedobózni gyakorolunk, golyópályaval játszunk (van ilyen kicsiknek való, nagy golyóval), autózunk, és igen, élvezi a ki-be rakodást. Ja, és fogócska, nagyon szereti, ha elkapom és jól megcsikizem :) van 3gy nagyobb, ovis lányom, vele is kb ezeket csináltuk, autó kivételével. Könyveket is nézegetünk. Segít a házimunkában, pl pakolja a konyhaszekrényt, amíg főzök, csipeszekkel játszik, ha teregetek. És tornázik velem napi fél órát :D

Alapvetően ő is olyan, hogy jól elsertepeltél körülöttem, nem igényli, hogy folyton szórakoztassam. Az egyensúlyra törekszem, játsszon valamennyit egyedül is, meg velem is. Én is dolgozom, de azt főleg akkor, amikor alszik.

Azért az durva, ha csak napi 10 percre szenteled az osztatlan figyelmed a gyermekednek. De nem minősíteni akarlak, csak kiszakadt belőlem.

Egy babakönyv lapozgatása, ha odafigyelsz a gyereked reakcióira, magyarázol neki a képek alapján, elmondókázod a benne található versikéket (igen, érdemes ilyen könyveket is beszerezni), rákérdezel egy-egy szóra, kéred, hogy mutassa meg, hol van a kutya, a cica, az autó stb. már önmagában több, mint 10 perc...és akkor a könyvlapozgatás csak egy a sokféle lehetőség közül.

Egy egy éves kisgyerekkel rengeteg mozgásos játékot lehet játszani, hiszen ő állandó mozgásban van, vszleg nem régen kezdett járni, imádja gyakorolni az új mozgásformákat. Ha csak azt vesszük, hogy egy már járni tudó egyévesnek a séta az egyik legnagyobb élmény, akkor máris megvan egy jó kétórás közös program napi kétszer akár. Útba lehet ejteni a játszóteret, el lehet menni vele boltba (oké, még többnyire babakocsis, de a forgalomtól picit távolabb eső helyeken nyugodtan kiszállhat a kocsiból, totyoghat, fűszálakat csodálhat).

Van egy 7 éves kisfiam, egy 5 éves kislányom és április elején születik a harmadik gyermekünk. Szerintem hatalmas élmény látni Őket felfedezni a világot. Amikor a fiam egy éves volt, rengeteget csavarogtunk, a babakocsiból magyarázott nekem a saját kis nyelvén, ha olyan helyen voltunk, kivettem, imádta tolni a saját babakocsiját. Száraz időben jól felöltözve imádott homokozni, hintázni, csúszdázni, egy egyéves már megérett az ilyen játékokra. Mentünk délelőtt, délután. Oké, nem kellett mellette otthonról dolgoznom hál' istennek, hiszen azért szültem, hogy legalább az első éveiben osztatlan figyelmet kapjon.

De aztán a kislányommal is pont ugyanígy csináltunk. Egy idő után már két gyerekkel csavarogtam.

A benti jatékok közül a dögönyözés volt az egyik kedvenc. A nagyágyon fetrengtünk egy kupacban (amikor a kislányom már tudott mászni, Ő is a kupac tetejére csücsült), sikongattunk, kacagtunk hatalmasakat. Sokat táncoltunk, volt, hogy egyszerre két gyerekkel ringatóztam. Szuper volt!

Meg persze eljártunk ilyen-olyan babás foglalkozásokra, hogy új ingerek érjenek minket.

Ha a férjed képes órákat játszani a gyermeketekkel, miért nem figyeled meg, miket játszanak? Legközelebb te is bevethetsz néhány ellesett ötletet.

Egy egyévessel már csomó mindent lehet csinálni, persze, ő még sok dolgot nem rendeltetésszerűen használ, de meg lehet próbálni megmutatni neki dolgokat, ha lát téged pl. rajzolni, hamarosan kézbe fog venni egy ceruzát, és miután megpróbálta megkóstolni, húzni is fog egy-két vonalat a papírra. Ekkor te nagyon lelkesen megdicséred, így garantált, hogy egyre többször fog ilyet csinálni. Ugyanez a helyzet az építőkockákkal, ha te építesz vagy formabedobózol vele, először vszleg rombolni fog, de te következetesen megmutatod, hogy kell csinálni és ha megteszi, lelkesen dicséred. Hamar bele fog jönni.

És ugyanígy rengeteg tevékenységet mutathatsz meg neki, csak hát ez időigényes és fárasztó agymunka is egyben. Szerintem megérné a babádra koncentrálni, es akár az esti alvásidejében dolgozni a nappali helyett/vagy annak egy részét.

De ne undd meg! Vegyél erőt magadon, és következetesen próbálgass vele különféle tevékenységeket! Nyilván nem erőszakkal, hanem következetesen, lelkesítve őt, rengeteget magyarázva neki, kipróbálva aok mindent, hátha a szobájában ülve nincs kedve könyvet nézegetni, de kint a nappaliban begubózva jól esik. Mindent ki kell próbálni! Rengeteg energiát kell egy gyermekre fordítani, ha lelkiismeretesen szeretnéd végezni a dolgod, ami ebben az esetben a gyermekes nevelése. Engem - még így két nagyobb gyerkőc után is, a harmadikkal a pocakomban - lenyűgöz, milyen csoda, hogy megszületik egy kis ember, akinek hófehér papírlap az elméje, te "írod" rá az első betűket, ez hatalmas ajándék, óriási felelősség. A 7 éves kisfiam most elsős, a mai napig lenyűgözve figyelem a tanulási folyamatait, nem csak a konkrét tanulmányairól beszélek (mert azt is látom, most tanul olvasni, írni a suliban, ámulatba ejt a tudásszomja), hanem a mód, ahogyan a világot szemléli maga körül. Imádom figyelni, mert egész más a világ az Ő szemein keresztül. Erre pici korában jöttem rá, amikor elkezdtünk sétálni, játszóterezni, hogy mennyi minden magától értetődő a számomra, ami egy egyévesnek újdonság, maga a csoda. Akkor tanultam meg lelassulni a gyermekem tempójához, hogy részese lehessek az Ő felfedezésének.

A kislányom a másik csoda, csak ülök és ámulok, hogy öt évesen milyen humorérzéke van, mekkora fantáziája, és mekkora ajándék az, hogy bevon a játékaiba.

És alig várom, hogy újra babám legyen, aki szintén egy hófehér lap lesz, én fogom az első betüket ráírni. Ennél nagyobb, megtisztelőbb feladat nincs.

Szóval szerintem kapcsold át az agyadban azt a bizonyos kapcsolót, és kezdd úgy nézni a gyermekedet, ami ő valójában: maga a csoda! Ha ez megvan, nem lesz kérdés, mit csinálj vele, mert ajándék lesz minden perc.