Mikortól önzőség és mikor normális igény, hogy a párommal legyek?

Szerintem nincs ezzel semmi gond :) Az lenne baj, ha a gyerek körül forogna minden, esetleg a házasság menne tönkre azért, mert elhanyagoljátok egymást. Itt nem csak az intim együttlét a fontos, hanem hogy beszélgessetek is nyugodtan, meg egymás építve együtt legyetek.

Nekünk nincs se nagyszülő se nagynéni, se nagybácsi, szóval senki, aki tudna segíteni akár csak egy fél napra is, hogy kiszakadjak egy kicsit a gyereknevelésből. És mielőtt vádlás érne, nagggyon szeretem a gyerekeimet!!! De piszok nehéz már több, mint 6 éve 0-24ben velük foglalkozni úgy, hogy nincs egy szabad fél nap se, hogy regenerálodjak lelkileg, testileg, vagy beszélgessek normálisan a férjemmel.

3,5 éves a gyerekünk.

Ez alatt a 3,5 év alatt,2x volt kettesben töltött időnk.

Egyszer tavaly MÁSFÉL ÓRA,mikor én szabin voltam mert ügyeket intéztem,a gyerek bölcsibe, a férjem meg hamarabb hazajött a munkából.

Meg most kedden volt egy délelőtt.

Szüleink idősek,(anyósom 78 éves,2 csípőprotézise van, bottal tud csak járni, anyukám másik városban él, szívbeteg,nagyon súlyos vérnyomás beteg, mellrákos(bár tünetmentes évek óta szerencsére),és térdprotézisre vár),a gyerekünk sajátos nevelésű igényű,hiperaktív(autizmus kivizsgálás alatt),senkire nem tudjuk bízni,jelenleg bölcsibe jár, szeptembertől speciális óvodába.

Bébiszitter anyagilag nem fér bele, főleg, hogy megszűnt a vírus miatt a munkahelyem.Nálunk így van.

Mindenkinél más a normális.